Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

1. KÖZÉPKORI DRÁMÁNK KEZDETEI /KB. 1001- KB. 1300-1

6/ A/ Középkori ezini életünk előfeltételei A középkori magyar színjátszás előfeltételeit kutatva, társadalmunk akkori egészét, szervezetét, intézményeit kell szemügyre vennünk, hiszen a drámai műfajok keletkezésüktől fogva talán még inkább közösségre számitó kollektiv irodalmi megnyilvánulások, mint az epika* Az ősi szinszerü szokások szereplői teljességgel azonosak a jelenlévő közönséggel, mert vagy egymásután belépnek a mimézist gyakoroló, illetve a drámai táncot előadó körbe, vagy éneklő, tapsoló kórusként részesei a cselekménynek« A teljes közösség vesz részt az ünnepek örömteli játékaiban, s az egész kis társadalom van érdekelve a mágikus célzatú színházban. Ismeretes, hogy jelentékeny előkészületek után a XI. században következett be a magyar társadalom döntő változása,midőn az igen magas lélekszámú magyar törzsszövetség magasabb termelési módot fogadott el, a földművelést, és az ennek megfelelő uj világnézetet, a kereszténységet, mert s magasabb társadalmi forma nélkül elpusztult volna. Hiszen a számára rendelkezésre álló szűk területen nomadizálva megélni nem tudott, tovább vándorlásra pedig lehetősége nem volt. Az egyeduralom megalapítása tehát történeti szükségszerűségként jelentkezett, melyet hatalmas ideológiai harc kísért. Miközben a kereszténység azt hirdette, hogy minden embernek egymormán joga van az üdvözülésre, a szegény szabadok egyre inkább szolgasorba süllyedtek, a nemzetségek - 3 -