Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

dzertartás-paródiák,az Ivók miséj

e /Missa potatorum/,*Játékoaok miséj

e /Missa lusorum/ szinte helyileg is a tabernához köti a játékot. De idekapcsolódik a Szent Ezüst Márkák szerint való Evangélium/Evangélium secundum Marcas Argenti/ is. Meg kell emlitenünk, hogy a jelek szerint Budán- és Gyulafej érvárott, de nyilván más deák-központokban is, megünnepelték az u.n. "bolondos-ünnepek

M-et, a goliardok hires s«abados napjait, amikor hagyományosan műsoron volt az egyházi és világi hierarchia kigunyolása, csúfolódás a szertartások felett és hasonló költői tevékenység. A deákok énekesei, a goliard-mulattatók nyilván már ekkor magukkal hozták azokat a gunyos-vidám jeleneteket,élmény-novellákat, melyeknek középpontjában maga az első személyü szerző-előadó állott. Ez tulajdonképen a farsá-nak egyik tipusa volt és Magyarországon trufa néven a XV.-XVI. században virágzott fel. Azt mondhatjuk, hogy a most tárgyalt periódus, és különösen annak utolsó évszázada,

a XIII. évszázad, döntő volt mind a magyar középkori színjátszás kezdetei, mint további fejlődése, a vallásos szinjátszás átalakulása, gazdagodása, elvilágiasodása, és a világi szinjátszás első inditékai rzempontjából. Bibliográfia A/ Középkori sziniéletünk előfeltételei Színseerü szokások és a színjátszás előzményei. Különösen a köv. müvek ajánlhatók: J. Gregor

: Weltgeschichte d. Theaters. Phaidon-Verl

. /Zürich.

1933/; Carl Niesse

n: Handbuch der Theaterwissenschaft, Emsdetten, 1949. I.; Oscar Eberl

e: Cenarola. Leben, Glaube, Tanz und Theater der Urvölker, Ölten und Freiburg in Breisgau, Otto Walter-Verl, - 31 -