Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

Kétségtelen, hogy a Bucsui-regös-misztérium Csodafiuszarvas-ének

e a pogány és keresztény elemek megkapó ötvöződését mutatja a drámai műfajban és a népi teremtőerő nem jelentéktelen emléke. A pogány és keresztény elemek ötvöződése nem korlátozódott a szigorúan vett vallásos szférára, illetve a Jézus születése körüli ünnepekre. Jó példa erre az a foklorisztikus drámai szövegünk, amely Lengyel László-játé

k néven nevezet* 3. Ez az egy és egynegyed század óta isméért dramatikus játék az un."hidas-játékok" nemzetközi csoportjába tartozik. E játék széleskörű vizsgálatából azt a következtetést vonta le a kutatás /W.Mannhardt/, hogy a játék a lélek üdvösségéért folyik: a holtak seregének át kell mennie a hidon, de mivel le van törve, saját magának kell megjavítania és vámot is kell fizetnie. Egy időben a Lengyel László-j

átékot I. Ulászló királyunk alakjához próbálták rögziteni,ma inkább az a nézet uralkodik, hogy Lengyel László néven Árpádházi I. László királyt, a lengyel Rikheza fiát kell értenünk. A hidas játék átvétele erre az időszakra tehető, amikor a környező szláv népek mondai elemei és a hazai szlávság szinte egy időben ér el a magyar köztudatba, illetve etnikumba. A legrégibbnek tartható szövegváltozatok tükrözik, hogy a játék befogadásakor még hatalmasan élt a magyar nép tudatában Boldogasszony, az ősi istennő képe. A magyarokat az énekben az idegenek még minduntalan "pogányok"-nak nevezik. Amidőn Lengyel László népe kéri a révészeket, hogy vigyék át a Dunán a sereget,igy csattan fel az idegenek hangja: "Ti pogányok vattok, A minap is itt jártatok, Hidunk lábát eltörtétek, Meg se csináltátok!" A "násznép" és a "révészlegény" között meginduló vita kis Lajos sopronmegyei szövegében igy hangzik: - 24 -