Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)
megforditám, gyorsan a malomba állék." Ez azt jelenti,hogy nem Erdélybe ment rabolni, de másfelé. Mindjárt utána következik a beszámoló, melyből megtudjuk, hogy mit is jelent a "szekerce megfordítása" és a "malomba állás": "Háromszáz hordót is verettem vala Halmiba; Zay társam vala, hogy az Meggyes alját beszürjük", A szüret kifejezése természetesen rabló-3züretet jelent. Olyan karrikatura ez, melynek határait csak a szerző gyűlölete szabja meg, s a szenvedély szinte óriásivá nagyit ja Balassi Menyhárt elvetemült figuráját. A Balassi Boldizsárról rajzolt kiegészitő portré mindenben méltó az atya képéhez. Apjánál is elvetemültebb, vagyona van, féktelen és tudatlan. A jámborságot, tudományt megveti: minden vágya az arany-szerzés. Amiként Tamás deák mondja: "Nem jó disznónak a gyömbér, makk neme. Ugyanis nem ilyeténeknek való a tudomány, ki nagy drága dolog." , J-'amás deák konklúziója az, hogy az effajta barbárokon nem fog a jószó, megérettek a pusztulásra: "Mind barbarus, mind scythiai vagy, Isten elveszessen ugyan ebben, ha erre születtél,élj ebben, halj meg is benne, mind apástul, mind anyástul. Csak jámbornak való volt az szóval való tanitás és intés, az latron semmi nem fog, mint rajtad is, mert im, szép szóval sem tanólsz, nevetségre veszed, ördög megkeményítette szivedet." Ez a komédia a régi magyar dráma történetének egyik legsikerültebb, de mindenesetre legeredetibb emléke. Dávid Ferenc és Heltai Gáspár kolozsvári antitrinitárius köréhez vezet bennünket. A szittya barbár embertelenség hangoztatása, a műveletlenség és erkölcsi formálatlanság, a pártoskodás, zűrzavar országos katasztrófájának hangsúlyozása ebben a körben vált fontossá, 1565 óta különösen, amikor az általános helyzetnek pontos megfogalmazását a Heltai Gáspár kiadta Bonfini történeti szövegében látták meg. Mátyás korának történetét és a Jagelló-évtizedek süllyedésének rajzát Heltai egy olyan mottóval vezette be, mely azonos a Comoedia fentebb tárgyalt gondolataival. A Bonfini szöveg - 122 -