Kardos Tibor: A magyar színjáték kezdetei (Színházi tanulmányok 1., Budapest, 1960)

tézett mon lógját megszakítja Danubius folyamisten,aki megígéri a maga pártfogását és megjósolja a király közeli győzelmét, majd ismét átadja a szót Beatrixnak. Az ilyen jóslatok, mint a Duna folyamistené, szinte állandóak az olasz udvari színjátszásban. Igy jósol minden jót Alfonso D'Este hercegnek nem kisebb személy, mint Mercurius isten, igy dicsőitették a Múzsák minden jót igérve hol Anjou Renét, hol Aragoniai Alfonsot. Sőt az olmützi emiitett királytalálkozó alkalmával egy ném t spilman ilyen jóslatot mondott a Mátyás által vezetendő győzelmes kereszteshéboru dolgában« Mint láttuk, a Sibyllának öltözött deák hasonló kedvező latinnyelvü jóslatban részeltette II. Ulászlót. Még jellemzőbb, hogy a Duna folyamisten ábrázolva volt Mátyás palotáján és máig is megvan az a vörös márvány dombormű, amelyen egy ifjú hever a folyamágyon könyökére támaszkodva, egyik kezében bőségszaru gymölcsökkel, másik kezében sás és vizi virágok. Mögötte hal úszik, előtte sisak, kard, pajzs, bárd, győzelmi jelvények. Már akár e dombormű alatt olvasta fel vagy recitálta el monológját a királyné /illetve az őt megszemélyesítő alak/, és mutatott közben a folyamisten dombormüvére, akár a beékelt, első személyben mondott jóslatot a dombormű felől rejtett hang szólaltatta meg, mindenképen egyszerű eszközökkel, ügyes, összetett hatású szini jelenet jött létre. A másik szöveg melynek Mátyás király hollója és a császári sa

s elmet lehetne adni, hégy részből álló dramatikus ciklus, mely tulajdonképpen egy vetélkedést szólaltat meg. A költeményed tárgya a **unyadiak hollójának csőrében tartott gyémánt keménysége, és a kiöregedett osászári sas közötti ellentét, mivelhogy a sas erőtlen csőrével ütni merészeli a kemény gyémántot.Viszont ugyanezek a versek ma már homályos,de akkor az udvarban közérthető csillagászati utalások segítségével óvják Mátyás király hollóját,ne fogjon kétes 'kimenetelű hadivállalatokba,várja meg,mig a császári korona, mint valami érett füge a lábához hull s ne indítson háborút ^se» - 101 -