Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT

saját maga fontosságától eltelve továbbra is minden akadályoztatás nélkül működhetett tovább. Jó példa erre a cenzúra szinte változatlan hivatali ténykedése. Annyi változás történt csak, hogy a cenzúrázás folyamata egyszerűbbé vált, s közvetlenül a megyefőnök és a város polgármestere bírálta felül a beterjesztett műveket. Valamelyest fel is gyorsult az engedélyezés körüli ügyintézés menete. Főleg most, hogy a magyar társulatok megjelenésével egyféle versengés is kialakult, még jobban figyelni kellett a színre vitt művek által közölt eszmei mondanivalóra. 1858-ban például a helyi hatóságok nem tilthatták már be Katona József klasszikus nemzeti drámájának, a Bánk Bánnak színrevitelét, de a kéziratban megmaradt szövegkönyv néhány lapja tanúsítja a cenzorálás nyomait. A nagy nemzeti tragédiából következetesen kihúzták azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek az idegen elnyomó hatalommal való képzettársításra a legkisebb okkal is szolgált. (Ezt a művet egyébként Molnár György színtársulata adaptálásában ismerhette meg a pécsi publikum.) De a Bánk Bánhoz hasonlóan több ismert mű került hasonló sorsra. így belejavítottak Verdi Machbeth]ének szövegkönyvébe. Az ifjú Alexander Dumas Egy tékozló apa c. öt felvonásos darabja is a cenzor bonckése alá került. Szalay Nikodém királyi biztos pedig különös figyelmet szentelt Szigligeti Ede, Czakó Zsigmond és Jókai Mór újonnan írt műveinek. Ennek ellenére ezekben az években a város színjátszása kétségtelenül megindult a folyamatos fejlődés útján. A KONSZOLIDÁCIÓ ÉVEI ALATT A színház 1855-ben új gazdát kapott azzal, hogy az eddigi tulajdonos leányát Pichler Franciskát nőül vette Oertzen Gusztáv volt ulánus főhadnagy. Az új tulajdonos igyekezett jó kapcsolatokat kiépíteni a magyar színtársulatok vezetőivel, akik immáron a színházépület rendszeres bérlői voltak. Oertzennek sikerült elérnie, hogy mindkét etnikum színészei egymást váltva minden évben jelen legyenek a színházban. De a színházon kívül fogadni tudta a komédiásokat a Hattyú Terem és a Czindery-kert is. Az 1860-as évek elejétől pedig 35