Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)
PÉCS SZABAD KIRÁLYI VÁROS SZÍNJÁTSZÁSÁNAK TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1849-1886 KÖZÖTT
A tilalom néha az egész műre vonatkozott. Talán ez volt a legszerencsésebb eset, mert néha a szerző nem ismert rá saját művére a számtalan hatóságon keresztül ment átdolgozások során. Az előadott daraboknak szigorúan semlegesnek kellett lenniök. Nem lehetett használni ilyen fogalmakat, mint haza, szabadság, elnyomás, nemzet. A levert szabadságharccal kapcsolatos bárminemű halvány célzást sem tűrték meg a színpadokon. A külső megjelenítésre is nagyon ügyeltek. Nem volt ajánlatos az adaptáció során fegyvereket, mint kellékeket alkalmazni. Az egyenruhák színrevitelével is csínján kellett bánni. Az természetes volt, hogy a honvéd egyenruhát, a nemzeti színeket is hosszú időre száműzték a színházakból. De a cs. kir. katonaság uniformisába is kockázatos volt a derék színészeket belebújtatni, hisz ez is számtalan félreértésre, gyanakvásra adhatott okot. Megtörtént a pécsi színpadon az, hogy az ide beszállásolt helyőrség parancsnokok kérdőre vonták a megyefőnököt egy korabeli történetet feldolgozó mű kapcsán. Ui. e darabban az uniformis lötyögött (talán a nagyobb méret miatt) az egyik színészen, s ebből azt a következtetést vonták le, hogy őfelsége hadseregéből gúnyt akart űzni az egyébként aulikus színidirektor. Wágner Mátyás színigazgatónak nem volt könnyű dolga, ha az elnyomó hatalom kívánalmainak eleget kívánt tenni. Márpedig Wágner működésére nem merült fel panasz. A repertoár összeállításakor a Bécsben már elfogadott és sikeresen játszott darabokból állította össze társulata műsorát. Érdekes módon a korábban közkedvelt operák szinte alig voltak műsoron, a divatos francia átdolgozások, talán politikai okokból, de teljesen száműzettek a pécsi színpadról. Hosszú éveknek kellett ahhoz eltelniük, hogy a pécsi polgár Seribe, Dumas, vagy Pixérécourt nevét olvashassa a színlapokon. Bár magyar szerzők műveivel sem volt ajánlatos előhozakodni. Wágner társulata különben is kizárólag csak német szerzők műveit játszotta ittlétük első három évében. Műfajukat tekintve zömében bohózatok és vígjátékok voltak. A direktor a pécsieknek tett gesztusként helyi szerzők műveit is színre vitte. S mindkét ekkor játszott mű az akkor ritkaságszámba menő zenés műfajhoz tartozó opera volt. A zeneszerző Joseph Wimmer pécsi zeneiskolai tanár, míg a szövegíró egy bizonyos dr. Siegfried Kapper volt. A Virginia és az Áldozat, tisztesség c. operákat 1853-ban játszotta Wágner színtársulata. Ekkorra a direktor már 31
