Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992)

A FORRÁSOK ÉS LELŐHELYEK ISMERTETÉSE

1848-49 előtti állapot. A kiegyezést követően pedig a helyi önkormányzatok olyan nagyszabású közigazgatási reformokon estek keresztül, amelyek közvetlenül a színházi életet is érintették. Nevezetesen az 1871. VI. 10-én megjelent XVIII. törvénycikkről van szó, amely a „községek rendezése" kapcsán lehetőséget adott arra, hogy a városi önkormányzatok megmerevedett közigazgatási teendőik ellátására szakbizottságokat hozzanak létre. Ilyen volt a városi tanács tisztviselői, a tehetősebb mecénások és a színügyet támogató lokálpatrióta polgárok által 1871 őszén megalakított Színügyi Bizottság is. A Színügyi Bizottság létrejöttével fokozatosan megváltozott a városi színjátszás helyzete. Működésük során jelentős terhet vettek át a városatyák válláról, bár a színészet ügye mindig az érdeklődés homlokterében állt. A bizottság először is saját szervezeti életében hozott döntő reformokat. Ui. a testület tagjai nemcsak a város érdekeit képviselő polgárok és hivatalnokok voltak. A vármegye tisztikara is képviseltette magát a jeles grémiumban. Éppen ezért a Színügyi Bizottság mindenkori elnöke a főispán, míg a két alelnök a vármegye alispánja, illetve a szabad királyi város polgármestere volt. A vármegye jelenléte a bizottságban azt is jelentette, hogy a színjátszás ügye jóval több volt már ekkor, mint a város saját belügye. A színjátszás ugrásszerű fejlődésével egyenes arányban megnövekedtek a vele kapcsolatos szervezési és gazdasági feladatok is. A város vezetése önmaga nem tudta már magára vállalni az egyre szervezettebbé váló színházi struktúra irányítását. Ezért a Színügyi Bizottságba zömében olyan egyéneket választottak, akik hivatalból, vagy személyes indíttatástól vezérelve, sikeresen tudták támogatni a városi színjátszás nemes ügyét. Bár a Színügyi Bizottság iratai e korszakból nem maradtak meg, működésükről mégis teljes képet kaphatunk, mivel a bizottság szoros kapcsolatban állt a polgármesteri hivatallal. Az első időszakban a bizottság befolyásának biztosítása volt a cél. A következő szakaszban pedig már olyan jogokat gyakorolt a Színügyi Bizottság, amilyenek annak idején a polgármester kezében voltak. Nevezetesen a bizottság jogkörébe tartozott, hogy melyik társulatnak és mennyi időre adnak fellépési lehetőséget. A város polgármestere az új helyzetben sosem vétózta meg a bizottság döntését. Minden fontosabb kérdésben kikérték a bizottság véleményét s egyetlen esetben 24