Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

SOMOGYI KÁROLY

Első fejezet SOMOGYI KÁROLY 1895/1896 — 1898/1899 Az első igazgató a megnyitástól kezdve négy évadon át állt az intézmény élén. Már a nyolcvanas évek közepe óta az ő társulata játszott a városban, ő építtette az ún. deszkaszínházat, amely a PNSZ közvetlen elődjének számít. Rutinos, igényes szakemberként tisztelték, társulatát a legjobb vidéki együttesek egyikének tartották; néhány művész tőle szerződött fővárosi színházhoz, illetve onnan jöttek hozzá (pl. Andorffy Péter, Balla Kálmán, Boross Endre, B. Csik Irén, Dezséri Gyula, Follinus Aurél, Kalmár Piroska, Leopold Franciska, Ligety Mari, Mészáros Lajos, Réthy Lina, Rónai Gyula, Ruzsinszky Ilona). Somogyi föltehetően Pécsett kívánt megtelepedni, 1897 őszén a Deák utcában épült tekintélyes új házát társulata körében avatta fel. Különböző forrásokból tudjuk, hogy csak magánvagyonának köszönhetően tudott áthidalni egy-egy katasztrofális periódust. Távozása mégsem anyagi okból következett be. Amikor az 1899/1900-as évadra Pécs város pályázatot írt ki a színház bérletére 3 éves időszakra, Somogyi nem nyerte el a koncessziót, jóllehet a város színügyi bizottsága éveken át méltányolta tevékenységét és a pályázat idején is előnyben részesítette. A helyi sajtó azonban ritka szünetekkel, szinte állandóan támadta, az utolsó évadban néha útszéli hangnemben. Ma már nehéz megállapítani, mennyi volt ebből a jogos, objektív kifogás és mennyi a homályos hátterű személyeskedés. Jó féléves vidéki turnézás után 1900 elejétől a nagyváradi színház igazgatója lett és maradt 1908-ban bekövetkezett haláláig. Aktív szerepe volt az Országos Színészegyesület vezetőségében, sokat fáradozott a vidéki színészet szervezeti és minőségi megerősítéséért. • Műsorát ma már elképzelhetetlen változatosság jellemezte: kis túlzással elmondható, hogy minden nap más volt a műsor. A közönség és a sajtó egyaránt igényelte az újdonságokat, főleg a Pesten játszott darabokat. A század végén általános volt a Népszínház, majd a Magyar Színház műsorának utánjátszása, Somogyi szívesen nyúlt még a Vígszínház francia szalondarabjaihoz is, ezekben gyakran maga is játszott. A magyar klasszikusok közül a Bánk bán egy-egy ünnepi alkalommal került színre, a Csongor és Tünde sikertelen maradt, Az ember tragédiája tűrhető sikerrel, többször színre került, sűrűn játszották Jókai, Csiky, Szigligeti műveit. Shakespeare-darabokat egyszer-egyszer, leginkább jeles művészek vendégszereplése alkalmával tűztek műsorra, Moliére hiányzott. A francia és a bécsi operettek uralták a programot, de nagy sikere volt már az új stílust képviselő angol Gésáknak is. Mellettük a népszínművek és az ekkor elterjedő „életképek" sokasága említendő. Mindenképpen a zenés műfajok voltak népszerűek. Néhány operát is játszottak (A bűvös vadász, 12