Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

DR. SZÉKELY GYÖRGY

Tizenegyedik fejezet DR. SZÉKELY GYÖRGY 1943/1944 - 1944/1945 A város nagy átszervező kísérlete, amely a PNSZ működését új alapokra helyezte, 1943. augusztus-szeptemberben véglegesedett - ha rövid időre is. A színügyi bizottság szoros együttműködésében a Nemzeti Színházzal dr. Székely Györgyöt már előzetesen megbízta a társulat szervezésével (30 vezető színészt, 20 tagú kórust, 25 főnyi műszaki személyzetet kívánt). Szeptembertől a PNSZ-at saját kezelésébe vette a város, vagyis fenntartását vállalta, egyben a Nemzeti Színház patronátusának képviselőjét, Székely Györgyöt igazgatónak nevezte ki. Személyében európai műveltségű bölcsészdoktor, színházelmélettel és -gyakorlattal foglalkozó fiatal művészszakember került a közvetlen irányító posztra. Neki tőkéje-vagyona nem lévén fizetést kapott (az első évben legalábbis), hároméves szerződésében egy év próbaidőt kötöttek ki. A színházújító erőfeszítések alapos rekonstrukció végrehajtására is kiterjedtek (a színpad és nézőtér tartószerkezeteinek betonra cserélése, zenekari árok bővítése, hátul a nézőtéren világosító fülkék kialakítása s a teljes színpadi világítás korszerűsítése). A Vallás- és Közoktatási Minisztérium ehhez némi tárgyi segítséggel járult hozzá. A PNSZ működési területe Pécsen túl kiterjedt Kaposvár, Mohács, Baja városokra és Baranya megyére általában, a kis megyei városokba vitt tájelőadások ekkor kezdtek rendszeressé válni Németh Antal tervei szerint. A szezont 1943-ban és 1944-ben Kaposvárott kezdték minden tekintetben sikeresen, ezért Pécs város 1944 elején szerette volna megnyerni Somogy és Kaposvár anyagi hozzájárulását a társulat működéséhez, de nem talált megértésre. A színház 1944. május-júniusban Baján, júliusban Mohácson játszott, 1945-ben azonban Pécsett folyamatos szezont tartott augusztus elejéig. Az évszámok elárulják, hogy Székely György színigazgatásának történetét jórészt a történelem írta, amely a színház életét, működését eleve megszabta, e rövid időn belül is alaposan megváltoztatta. El kell mondani, hogy Székely fiatal kora ellenére (24 évesen lett igazgató) kulturált humanizmusával, erudíciójával szinte lehetetlennek tűnő feladatot oldott meg: intézményét folyamatosan működtette, tagjait megtartotta az antagonisztikus társadalmi-politikai körülmények között is anélkül, hogy szégyenletes megalkuvásba vagy kulturális funkciójának feladására kényszerült volna. Nagy szorongattatások idején egyszerre volt szívós és rugalmas. Sokat elárul vezetői kvalitásairól az a tény, hogy amikor 1944 őszétől a város már nem vállalta a színház finanszírozását, csupán bizonyos kezdő kölcsönt nyújtott a pénztelen direktornak, társulata nem hagyta cserben, az 1944 végén bekövetkezett hatalomváltozás, ill. az ezt megelőző és követő háborús állapotok idején is mindenkor jó színvonalú együttes állt 592