Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

TOLNAY ANDOR, STAGIONE-RENDSZER

Színház 1939- májusban tartott Földindulás-előadásáról már beszéltünk. A Tábori Színház 1942. áprilisban a Cigányprímással szerepelt. A Fővárosi Gyermekszínház 1941. novemberben három előadást tartott. A B. Ungertársulat és városbeli zeneművészek részvételével rendezték 1940. decemberben Németh Mária hangversenyét, majd Karády Katalin estjét. Fővárosi művészek vegyes műsort adtak 1940. november 30-án és 1942. április 13-án, utóbbin a Pécsi Öregdiákok is közreműködtek. A színházban szokás szerint tartott hangversenyeken kívül néhány érdekes műkedvelő előadást is tartottak a PNSZ-ban. Pl. a Pius Intézet rendezésében a Szent Ferenc miséje c. helyi szerzésű misztériumjátékot adták elő 1940. április 22-én. A frissülő népművészeti érdeklődést szolgálta 1940. július 15-én NyirŐ József Júlia szép leány c. színjátékának bemutatása helyi műkedvelők műsorában és 1941. januárban a Kalotaszegi Ballada Együttes paraszt színjátszóinak produkciója, a Csáki bíró lánya (Kós Károly és András díszleteivel), amelyet 3-szor adtak elő. Más irányú korízlést szolgált az ABC-jazzrevü, mely tk. artistaműsorral szórakoztatta a városi publikumot az 1941. november 17-23- közti héten napi két előadásban. Az évadok 7-8 hónapig tartottak, a társulatok cseréjekor néhány napos szünetekkel. Különben csak nagypénteken volt szünet és 1938/39ben halottak napján is. A stagione-időszakban az előadások száma csökkent, hét közben egyszer-kétszer, majd csak vasárnap tartottak délutáni előadásokat. Az esti előadások kezdési ideje fél 8 vagy 8 óra volt, 1940 tavaszán fél 9-es kezdésről hallunk a nyári időszámítás bevezetésekor. Adatok mutatják, hogy fokozódó figyelem fordult a díszlettervezésre. A rendező fontosságát jelzi, hogy az állandó rendezők mellett a társulatok egy-két jelentős színésze is kapott ilyen feladatot, nyilván személyes rátermettség szerint s a rendezői megterhelés jobb elosztása céljából. Ezenkívül - fővárosi példa után - megjelent a játékmester funkciója is, ami a próbamunka elmélyülésére utal. Hogy a rendezés lényegi tartalmai is fölerősödtek volna, korántsem biztos, pl. Jakabffy roppant tarka műsorának minden darabját csak névleg rendezte (vsz. „beállította"), társulatának rendezői pedig mint játékmesterek begyakoroltatták vagy ténylegesen megrendezték. A stagione-rendszer esetleges részeredményei ellenére sem vált be, a vidéki színházi műsorok nívója nem emelkedett általa, inkább csökkent. A színpadi művek minőségének vázolt átalakulása mellett része volt ebben a rövid játékidőknek is, mert a helyi népszerűség motiváló hatása, amely a színészi teljesítményt mindig befolyásolta, alig-alig érvényesülhetett. A közönség-színház kapcsolat szétzilálódott. A hanyatlás nyomós oka azonban abban is keresendő, hogy a zsidótörvények erről a területről száműzték az addig itt működő szakemberek, művészek nagy részét, a hirtelen támadt hiányt pedig - hasonló hozzáértésű, invenciójú személyekkel nem lehetett gyorsan pótolni. A szerzők köre is leszűkült ennek következtében, noha voltak, akik - bevett gyakorlat szerint - idegen név védelmében dolgoztak. Régibb, közismert műveknek egy sora került 530