Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

TOLNAY ANDOR, STAGIONE-RENDSZER

gyenge társulata nem vihette sikerre szándékait, ő is el-elmozdult a zenés vígjátékok - a korszakra oly jellemző - hígságai felé. Eleve rövidre tervezett játékidejét még így is meg kellett rövidítenie a nagy ráfizetés miatt. Bánky Róbert prózai együttese kissé bohémebb műsorával, igen jó színészi erőivel, az igazgató személyes ismertségével is csak közepes látogatottságot ért el, csak játékidejének vége felé lett népszerűbb. Mindenesetre a négy évad 23 klasszikus előadásából 5-öt Thuróczy (Az ember tragédiája 3-szor; a Hamlet egyszer; az Élő halott egyszer), 15-öt Bánky valósított meg (Bánk bán egyszer; Macbeth 2-szer; Makrancos hölgy 7-szer; Vadkacsa egyszer, Nóra 2-szer; Haláltánc 2-szer), a két Shakespeare-művet Kiss Ferenc, ill. Turay Ida vendégszereplésével és Both Béla ill. Pünkösti Andor rendezése szerint. A szintén prózai Kardoss-társulat 2 Peer Gynt-előadást produkált. A Tolnay igazgatása alatt tartott 3 operaelőadáson túl Jakabffy a Pillangókisasszony és a Sevillai borbély egy-egy előadását, B. Unger a Faust előadását valósította meg szintén az Operaház néhány énekesének vendégeskedésével. Az évadok műsorát a műfajilag alig megkülönböztethető új zenés játékok, bohózatok, „bolondságok", „magyar daljátékok", operettek uralták. Utóbbiak közt igényes eseményt jelentett a már klasszikusnak számító Cigánybáró, Mágnás Miska, Marica grófnő, Mosoly országa, Sybill s néhány társuk elszórt, ismétlődő felbukkanása. Az új operettek és zenés játékok sikerszerzői voltak: Huszka Jenő (Erzsébet 15-ször; Gyergyói bál 15-ször), Eisemann Mihály (Tokaji aszú 22-szer; Éjfélkor várom 12-szer), Fényes Szabolcs (Az ördög nem alszik 13-szor), Ilniczky László (Csipkeálarc 15-ször), s legfőképpen Erdélyi Mihály (Legyen úgy, mint régen volt 14-szer; Zimberi-zombori szépasszony 18-szor; Sárgarigófészek 15-ször s még több darabja). Ezek a művek nagyrészt valami nemzeti(es) nosztalgiát (rosszabb esetben: önhittséget) tápláltak, ill. tipikus illuzióvilágba ringatták a súlyos időket élő publikumot. Mellettük özönével jelentkeztek a hasonló szemléletű, ám jóval „lazább" szövetű (szövegű-zenéjű) újdonságok, amelyek szinte nyomtalanul tűntek el. Új librettisták (pl. Cserháti Lajos, Barnász István, Medgyessy Andor, Szeffedin Sefket bej stb.), új zeneszerzők (pl. Fehér István, Máthé István, Nádor József, Sally Géza, Söröss Béla, Vadas László, Walter László stb.) jelentkeztek. Műveik rendesen 4-5 előadást értek meg. Gyakoriak voltak az ősbemutatók, zömmel operettek, olykor helyi szerzők alkotásai (pl. Zitás Bertalan négy darabja, két színházi karnagy operettje, Horváth Mihály zenetanár kísérőzenéje említendő). A játszott, kevés nívósabb prózai mű kortárs hazai szerzőtől származott. Leggyakrabban Herczeg Ferenc (Kék róka, Utolsó tánc, Gyurkovics-lányok, Bizánc, Ocskay brigadéros), Bókay János (Feleség, Hazudj nekem, Négy asszonyt szeretek), Vaszary Gábor (Bubus, Boldoggá teszlek, Klotild néni) darabjait játszották. Találkozunk még Hunyady Sándor 3-4 korábbi vígjátékával, Asztalos Miklós, Bónyi Adorján, Barabás Pál, Fekete István, NyirŐ József, vitéz Somogyváry Gyula, Vándor Kálmán, Vaszary János egy-két művével. A Bánky-társulat játszotta Kodolányi János Földindulását 527