Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)

TOLNAY ANDOR, STAGIONE-RENDSZER

Herczeg Ferenc Utolsó tánca bizonyult a legsikeresebb prózai előadásnak (7-szer ment, ebből 1 délutáni), a Cyrano (3-szor, 1 délutáni) alig érdekelte a közönséget, a III. Richárd (3-szor, 1 délutáni) még annyira sem. Prózai ősbemutató volt a Gellért püspök (Peterdy Tóth Imre műve), 4 esti előadást ért meg. A társulat gyengéi a szende és az amorózó szerepkörben szolid bukásba vitték az akkor oly sokat ígérő Francia szobalány., harmadik előadása után már a „ketten egy jeggyeP-kedvezmény csalogatta hozzá a nézőket. A társulat búcsújaként adták elő a John Gabriel Borkmanl. Operaprogramjában fővárosi vendégekkel (az Operaház halványabb erői, de pl. Máthé Jolán, Szabó Ilonka, Szabó Miklós is) és helyiekkel Tolnay színre vitte a Lammermoori Luciái, a Bánk báni, a Figaro házasságát. Műsorpolitikája összességében jóval igényesebb volt az előző éviekhez képest. Vendégként szerepelt e rövid időszak alatt Bulla Elma és Turay Ida; a Nemzeti Színház vendégjátékaként Makay Margit és Timár József a Duó c. (Verneuil) kamaradarabot adta elő. Elég rendszeresen - kedd-csütörtök-szombat-vasárnap -, délután is tartottak előadásokat. A nagy létszámú társulatban találjuk Hont Erzsit, Madaras Vilmát, Márffy Verát, a visszatért Vass Irmát, Andrási Mártont. Danis Jenő ekkor fejezte be pécsi működését a színház „örökös tagja"-ként. Évadzárás után a budapesti Belvárosi Színház Kodolányi János Földindulásai hozta el Pécsre Páger Antal főszereplésével. Tolnay Andor a következőkben az egyik legjobb stagione-együttes igazgatójaként működött. Akkor lett cserepartnere az Eszéki Nemzeti Színháznak; a horvát társulat 1940. március végén két operaelőadást tartott (a Zrínyi Miklós azaz Nikola Subic Zrinjski és a Traviata volt műsoron), utána Tolnayék játszották Eszéken a Mosoly országát. A barátkozásnak nem lett folytatása. • • * A stagione (vagy: cseretársulati)-rendszert létrehozói úgy képzelték el, hogy az ország területén kijelölt kerületekben mozgó, vándorló társulatok a régió színházaiban egymást váltva adják az évadok műsorát. így pl. Pécsett - amely az I/A. kerület központi állomása lett - évadonként 2 zenés (operett) társulat és 2 prózai társulat egymást váltva játszana (a kerületben mintegy vetésforgóként), ezáltal egy társulat kevesebb produkció betanulására kényszerülne, s együttvéve magasabb nívón láthatná el a színházi műsorszolgáltatást, a közönség változatosabb élményekben részesülne, s megszűnne az állandó társulatok létért folytatott küzdelme stb. A vélt előnyökből szinte semmi nem realizálódott. A társulatok eredeti csere-terve Pécsett csak az 1939/40-es évadban valósult meg, ám a két prózai társulat mérsékelt sikere és rövid játékideje, az együttesek nívókülönbsége az optimális arányokat máris felborította. A következő évben a két zenés társulat mellett egyetlen prózai együttes játszott bukással felérő sikertelenséggel, a harmadik évadban az előzőekből 525