Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

játékai és a passiók didaktikus közlésformái vonzották. A 19. században néhol már vezető, vagy legalábbis meghatározó szerephez jutó polgárság a saját életérzéseit s erkölcsi értékrendjét akarta viszontlátni a vándorkomédiások kopott színpadain. És ez a kor meg is ajándékozta Európa polgárait olyan színművekkel, mint a "Fösvény", az "Úrhatnám polgár", az "Ármány és szerelem" stb. Természetes, hogy a pécsi polgár is inkább ezekkel a művekkel azonosult. A pécsi püspökökkel vívott harcában a pécsi polgárság lassan és fokozatosan érte el céljait. Bár a városban lassan meghonosodó kétnyelvű színjátszás, a kor többi városához hasonlóan, több kívánnivalót is hagyott maga után, ennek ellenére a városi színjátszás, történetében a 19. század végi és a 19. századelő időszaka, tradíciókat teremtő hőskorszaknak is tekinthető. Az ide vetődött teátristák és a pécsi polgárok számára is a kísérletezés és az értékteremtés erőpróbái e kezdeti évtizedek. A város lakosainak meg kellett tanulnia a piacterekről a négy fal közé került színi termekben "értő publicumhoz" illően viselkedni. S az akkori világot jelentő deszkákon színre lépő mutatványosoknak is állandó, folyamatos fejlődésen kellett keresztül esnie, hogy a napi meg-megismétlődő kihívásoknak megfeleljenek. S valljuk meg őszintén, ezek a próbálkozások mindkét oldalról nem mindennapi áldozatokkal jártak. A város színjátszásának e hőskorszakát nem egyszer véres botrányok, nem éppen gáláns inzultusok tették emlékezetessé. De ezek a gyakori indulatok sohasem szabadultak el annyira, hogy komoly törést okoztak volna a helyi fejlődési folyamatokban. Azt is mondhatnánk némi malíciával, hogy ezek az események, melyről a regeszták ékesen tanúskodnak, hozzátartoztak a reformkori város mindennapjaihoz. Mikor az első kőszínház felépítésének gondolata felvetődött, ezt újra ellentétes erők küzdelme követte. Ezúttal a német ajkú polgárság és a magyar nemesség önálló színházalapítlási törekvései ütköztek össze. Végül is a Deutsche Theater felépítése mellett döntöttek a VIII