Kerényi Ferenc: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1727-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 26., Budapest, 1992)

PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK KEZDETI SZAKASZA 1727-1848.

let a következő esztendőben már mint a "

Biirgerlichte Gesselschaft" székháza vált ismertté. Főleg táncmulatságokat tartottak az átalakított épületben, ahol a Casino-tagok borát mérték ki, de cukrászdát is üzemeltettek. A Casino máris a város egyik előkelő fundusát vallhatta magáénak. A püspök éberségét is sikerült elterelni, hisz' a táncmulatságok és az egyéb polgári vigasságok nem zavarták a keresztény erkölcsöket. A Polgári Casino részvényesei az 1837-es esztendő során több házat és beltelket vásároltak meg, s ezek bérbe adásával megfelelő induló tőkére tettek szert. Mikor már az övék volt az egyik legelőnyösebb építési terület, és ehhez megfelelő pénzük is volt, megindították viaskodásukat a helyi erőkkel. A közel két évig tartó belháború akkor indult meg, mikor a székházuktól délre fekvő régi plébánia átengedéséért 2 000 pengő forintot ajánlottak fel. A városi tanács és Szepess

y püspök szinte egyszerre reagált az újabb kihívásra. Természetesen a parókiát nem voltak hajlandók átengedni a "tiltott játékok" számára. De ez végül is azon a tényen, hogy a Polgári Casino a város Fő teréhez közel "előkelő fundust" bírt, ahol felépíthette a hőn áhított teátrumot, nem változtatott. A püspök mihelyst rádöbbent, hogy éberségét kijátszva a Belvárosi Plébániatemplomot újra egy színház felépítésének veszélye fenyegeti, főleg a városatyákat kezdte ostromolni tiltakozó leveleivel. Mint egyik ilyen protestálásában írja, "a város neve alatt felépítendő új színház s a játszóknak próbájok alkalmával botránkoztattásra alkalmat adhatna". Természetesen nem maradtak el az ilyenkor mindig főszerepet játszó rágalmazások sem: Piatsek Józse

fet, ki akkor a választott polgárok szószólója is volt, azzal támadták, hogy fiának (ki szintén építőmester volt) akar munkalehetőséget adni a leendő építkezésnél. 1838-ban a színház ügyében nem történt lényeges változás, viszont az új parókia felépítését elkezdték. Valószínű azzal a szándékkal, hogy ezzel is kész tények elé állítsák a LXIII