Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

rettjét: A pacsirtá t, valamint Goldfaden világhírű keleti daljá­tékát: Sulamit hot. Színre került Strauss Cigánybár ó c. operett­je és az ünnepi hét keretében színre kerül Kacsóh: János vitéz című daljátéka. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a fentebb felsorolt színdarabok úgy kiállítás, ruha, mint gondos betanulás szempont­jából megállták a helyüket, sőt közöttük több a kritika és a kö­zönség megállapítása szerint komoly nívót ért el. Mindezeket azért soroltam fel, hogy összefoglaló képet ad­jak a három hónapos munkánk eredményéről és teljesítményéről. Ez a teljesítmény csak a legnagyobb munkafegyelem és maximumig foko­zott munkatempó mellett volt elérhető. Egy demoralizált, gazda­ságilag mélyponton álló színházi együttes a 3 hónap folyamán új­jászerveződött, fegyelmezett lett, és vállalta az erején felüli munkát is abban a reményben, hogy a télen fizetés nélkül fűtet­len színházban, lezüllött nívóval megkűzdve, kiemelkedjen abból a mélységből, ahova önhibáján kívül került. Annyit mindenesetre elértünk, hogy az új vezetés alatt a színház minden dolgozója, a mai napig, pontosan megkapta a fize­tését, szociális és közterheket pontosan fizettük és a Városi Ta­nács megértő támogatásában bízva bizonyos beruházásokat eszközöl­tünk a darabok kiállítására. Hogy a színházat, a hideg miatt tel­jesen kiszoktatott közönség látogatásának ismét megnyerjük, feb­ruár hó 22-től április 15-ig, a fűtési szezon alatt a színház saját számlájára 10 650 forintot költött el tüzelőanyagra, vál­lalta a színház, hogy a Kőszegi rezsim lakbérletezett és bérlet­összeget felvett előadásokat ingyen (mert hiszen ez a mi kassza­673

Next

/
Thumbnails
Contents