Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

vezetésem alatt álló minisztériumban. Az illetékes szakemberek megállapították, hogy főképpen vidéki színészetünknél a helyiség kérdése tisztázandó elsősorban, mivel az egyes városok kizárólagosan színjátszásra épült színházépületüket is mozi engedélyeseknek történő bérbeadással megakadályozzák hivatásuk teljesítésében. Ebben az ügyben a magyar belügyminiszter úrhoz tettem észrevételt. A fővárosi és vidéki színészetet viszont egyaránt súlyos helyzetbe sodorja a színigazgatókat sújtó sokféle illeték és közteher. Alapulvéve egy első osztályú színigazgató költségvetését, napi 2 000 forintos bevétel mellett, különböző adók és illetékek címén (vigalmi adó, forgalmi adó, pótfillér, 0TI járulék, illetményadó fizetések után, rendőrség, tűzoltósági díjak, szerzői százalék, tagok közmunkaváltsága, nyugdíj) napi 770 forintra rúgnak a kiadások. Ha ugyan a társulat 500 forintot vesz be, az említett terhek összege - különös tekintettel az 0TI járulékra és illetményadóra - napi 530 forintot tesz ki. E kiadásokba még világítás, fűtés nincsen beleszámítva. A kisebb társulatok adózása kisebb mértékű, de ugyanilyen arányú. Országszerte nagy anyagi nehézségekkel küzdenek a hivatásos színtársulatok, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben a társadalom teherbírása is erősen igénybe van véve, tehát e célra újabb megterhelésre nemigen lehet számítani. A fent említett szakértekezleten a miniszter úr képviselője előtt az erre illetékesek feltárták e súlyos helyzetet, bejelentették, hogy a magyar színjátszás megfelelő segítség nélkül végórájához közeledik. A felsorolt megdöbbentő adatok alapján magam is úgy vélem, hogy a vidéki színjátszásunk ügyét a kormányzat megfelelő erköl505