Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

lami Operaházban is megállta volna helyét. Tudjuk, az embernek mindenütt vannak barátai és ellenségei. Ez utóbbiak megragadva a legkisebb alkalmat, a kis dolgokból nagyot tudnak csinálni, különösen akkor, ha sajtó is rendelkezésükre áll. Ha már itt tartunk, bátorkodom megemlíteni, hogy október 1-én kezdtem a debreceni idényt, s október havában 10 Az ember tragédiáj

a előadást és 10 Háry Jáno

s előadást tartva, amihez még hozzátehetjük a két Tosc

a előadást is, mert a színpadon - ismétlem - hiba ebben nem volt, hiszem, hogy Debrecenben vállalt igazgatói kultúrfeladatomnak eleget tettem. Teszem ezt a jövőben is, amikor a most következő Ady-héten a kultúrnapokon hétfőn, október 17-én Csokonai emlékünnepén a Karnyón

ét, kedden A nők iskoláj

át, szerdán a Vígopeca közreműködésével a Don Pasqual

et mutatja be a Csokonai Színház. A "Színházi Újság" nem volt a színház kiadványa. Színházon kívül álló újságírók szerkesztették, akikhez a színigazgatónak semmi kapcsolata nem volt, a "Színházi Újság"-tól jövedelem bevétel szintén nem volt. S a lap második számának megjelenése után megszűnt. A két megjelent példányt csatoltan megküldöm. Kőszegi Géza s. k. Tisztázat UMKL XIX-I-l-i-156755-1947 . Az iraton olvasható ügyviteli feljegyzések: "1) Kőszegi jelentését a főosztály tudomásul veszi. Debrecenben lejátszódott események ismételten bizonyították, hogy nem szabad magánvállalkozásokra és kezdeményezésekre bízni a vidéki operaelőadásokat. 635