Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

sedési) alapon szervezte meg. A kiküldött referens mid a társulatnak, mind pedig az igazgatónak felhívta a figyelmét arra, hogy a társulat ilyetén szervezkedése ellentétben áll a színigazgatói engedély határozott kikötésével, továbbá, hogy tudomása szerint a színtársulat tagjait a szakszervezet sem támogatja szabálytalan működésükben. Felhívta őket, hogy állítsák vissza a normális szerződéses viszonyt, ami 1946. jan. 15-én meg is történt. Az új kollektív szerződéseknek a színházakra való kiterjesztésével pedig a sérelmes gázsikérdés is orvosoltatott. A kiküldött referens rámutatott azokra a nehézségekre is, amelyek az üzemi szolgáltatások (elsősorban villany) huzamos kiesése folytán mutatkoztak a színháznál. De nem hallgathatta el, hogy a színház művészi teljesítményének elégtelensége az említett nehézségeken kívül a színigazgató bizonyos mulasztásaira vezethető vissza. Ezért felhívta az igazgatót, hogy a társulatát, elsősorban annak prózai részét, egészítse ki, mert a színészek, akik a szezon nagy részében két színházban vannak elfoglalva, 4-5 próba után fáradtan nem képesek művészit nyújtani. Másrészről meg kellett állapi tani,hogy a színigazgató a mutatkozó nehézségek ellenére is fenntartotta a Csokonai Színház mellett az un. irodalmi kamaraszínházat, ahol mindig igényesebb prózai darabok kerültek bemutatásra. Mind a színvonal emelése, mind pedig a társulat belső nyugalmának biztosítása szempontjából kívánatos volna egy tekintélyes prózai rendező jelenléte a társulatnál. Az itt mutatkozó hiányért természetesen már nem pusztán az igazgató a felelős 613