Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

bemutatót tartani, és sok rossz darabot rossz előadásban bemutatni. Kevés, de jó társulat kell, melyek jó darabot, sok próbával, jó előadásban adnak elő. Mind a fővárosban, mind a vidéken át kell térnünk az állami színházak rendszerére. A fenti szempontok értelmében a mostani 25 társulat helyett (beleértve a Szegedi Nemzeti Színházat is, melynek deficitje évi 3 millió forintot tett ki, és így Szeged különleges helyzetben volt a többi várossal szemben, ez a kiemelt helyzete nem méltányos) 6 kerületi színtársulatot, 1 opera-staggionet és 1 bányász-staggionet kell szervezni. A kerületi társulatok székhelye a következő volna: 1. Miskolc, 2. Pécs, 3. Győr, 4. Szeged, 5. Debrecen, 6. Szolnok-Kecskemét. Az egyes kerületekhez természetesen hozzátartozik a 33 környező város és a 25 kilométeres körzetben lévő községek és gépállomások. Az opera-staggione és a bányász-staggione budapesti székhelyen működnék. II. A felsorolt színtársulatok kiadásainak főösszegét átlagban 1 261 320 forintos átlaggal számítva kívánom megállapítani úgy, hogy az összes színházak kiadása, a szegedi színházat is beleértve, legfeljebb 10 090 560 forintot tehet ki. Természetesen a helyi viszonyoknak megfelelően az egyes társulatok költségvetésének végösszege változhat, de az összes társulat kiadási főösszege az említett 10 090 56 Ft-ot nem haladhatja meg. A színházak bevétele pedig az átlagos 50 százalékos látogatottság figyelembevételével évi 3 000 000 Ft-ot kell hogy elérjen. A kiadások és bevételek közötti különbözetnek 7 090 560 Ft-nak 603