Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 2. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

tésére kívánatos volna még, ha a városok autóbusszal és tehergépkocsival esetenként a társulatok rendelkezésére állnának. A deficit kérdése. A színházak költségvetését tovább csökkenteni nem tudjuk, mert ez már az általuk nyújtandó teljesítményt előre is rontaná. A színházak számának csökkentése viszont veszélyesnek látszik abból a szempontból, hogy túl nagy terület jutna egy-egy színházra, vagyis túl kevés előadás egy-egy helységre. Mindkét eljárással eleve lehetetlenné tennénk, hogy a társulatok a kívánt célt elérjék. Kérésünk tehát az, hogy a hiányzó összeg ebben az esztendőben még költségvetésilag pótoltassák. Lehetséges és remélhető, hogy a deficit a fenti összegnél kevesebb lesz. Meg kívánjuk ugyanis valósítani, hogy vidéken a fővároshoz hasonlóan megindítjuk a színházlátogatás megszervezését a tömegszervezeteinken keresztül. Ma nehéz volna arra nézve nyilatkozni, hogy ez a szervezés az első esztendőben milyen eredménnyel jár. Ha sikerülne a színházak látogatottságát 80 %ra felemelni, úgy ez a teljes deficit eltűnését jelentheti. Díszlet?,és jelmeztá

r. Az előadások művészi nívójának biztosítására a társulatok díszlet- és jelmeztárát központilag kell elosztani. Erre a célra rendelkezésre áll a most állami kezelésbe vett fővárosi magánszínházak díszleteinek és jelmezeinek egy része, valamint a Szegedi Állami Nemzeti Színház és más vidéki színházak díszlet- és jelmeztára. 589