Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)
sz. r. 31. §. 9090/1913. M. e. r. 8. §.) Hasonló felelősséget ró az üzemutódra a társadalombiztosítási jog is a biztosító intézetet illető megtérítések tekintetében (1927: XXI. t. c. 26. §. hatodik bek., 1928: XI. t. c. 27. §. hatodik bek.), de szintén csak kivételekkel (lásd mindkét törvényben a 27. ill. 28. §-t és a Munkásbiztosítási felsőbíróság 8. sz. döntvényét.) Más, nem azonos fogalom az üzletfolytonosság a 3.660/1947. M. E. sz. r. 9. §-ban és a lo7.600/1947. P. M. sz. r. 22. §-ában A kereskedelmi üzlet szerződéses átruházásának esetére megállapított szabály is, az üzemutódlás esetére megállapított szabály is kivételes szabály. Csak azokra az esetekre állnak, amelyekre alkottattak. Kivételes jellegüknél fogva más (akár teljességgel, akár többé-kevésbé) hasonló esetre nem lehet őket kiterjeszteni. Színház engedély esetében azonban még csak szóba sem kerülhet semmiféle hasonlóság, mert az ilyen engedély se nem kereskedelmi üzlet, sem pedig üzem folytatására nem jogosít. Ezért az említett 1908. és 1927. és 1928. évi törvények rendelkezéseit semmiképpen sem lehet rávonatkoztatni. Feltétlenül helyeslem tehát Miniszter úr álláspontját. Helyesnek tartom azt a szempontot is, hogy az olyan szabályt, amely szerződéses utódlás esetére állapít meg bizonyos hátrányt, nem lehet kiterjeszteni olyan esetre, midőn utódlás nincs is, mert hiszen a későbbi engedélyes jogi helyzetének kialakulása nem előd és utód megállapodásban, hanem a hatóságoknak olyan intézkedésén alapul, mely független attól, hogy az elődnek kivel szemben, milyen kötelezettségei állottak be". 477