Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

2. A bábjátékban rejlő művészi, pedagógiai, népművelési és propagatív erők immár nem nélkülözhetők a demokratikus jövő felépítésében . 3. Egy, az országot átölelő bábjáték program (vezetés, irányítás, oktatás) keresztülvitele egy központi állami színház nélkül nem oldható meg. Ajánlatom időszerűségére vonatkozólag, kérem a Miniszter urat, kérje be vonatkozó ügyosztályainak szakvéleményét. De bátor vagyok hivatkozni még arra is, hogy az ostrom után Hont Ferenc, a Színművészeti Akadémia igazgatója a művészi bábjátéknak tanszéket nyitott azzal, hogy a Nemzeti Bábszínjáték lesz e tanszék kísérleti és gyakorló színháza. Miután - önhibámon kívül - színházamat le kellett szerelnem és a helyiségből ki kellett mennem, előadásaimat nem tudom megtartani! Hogy egy állami központi bábszínházra a jövőben milyen munka vár, nem nehéz megállapítani, ha idejegyzem a Nemzeti Bábszínjáték néhány számadatát. Három év alatt 10 felnőtt és 6 gyermekdarabot mutattunk be. 2 087 előadást tartottunk (két órás előadás!). Ezeket a 130 személyes színházban 185 766 személy nézte meg, plusz 13 000 szegény gyermek ingyenesen. A kritika és a sajtó politikai és pártállásra való tekintet nélkül soha nem tapasztalt lelkesedéssel támogatta kezdeményezésemet, művészetünket pedig úgy a hazai mint a külföldi kritika 100 %-ban elismerte. Miniszter úr! Előterjesztésemet az e műfajban rejlő óriási kultúrperspektívára való tekintettel szives pártfogásába ajánlom, hogy ezen műfajt hazámban végre a legkomolyabb formában meghono414