Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

Nekünk a tudatos munkára is sokkal nagyobb súlyt kell fektetnünk, mint eddig. Sokan szólnak úgy a színházban, hogy adjá tok azt, amit akar látni a közönség. Ebben az irányban némi elcsúszást látunk. Erre azt feleljük, hogy mást lásson a közönség, mint amit ők látni akarnak. Mi nem hagyjuk magunkat irányítani. Volt egy olyan fajtája a daraboknak, amelyeknek nagy kaszszasikere volt, ezt nem tartjuk sikernek. Nem szeretnénk olcsó, szimpla eszközökkel sikert elérni, és semmiféle közönségnek nem adjuk azt, amit akar, és a közönség nem is szereti kapni azt mindig, amit akar. Tehát látjuk azt, hogy új feladatai vannak a színháznak és új feladatai vannak a színészeknek is. Ennek a munkának a keretében meg kell hogy változzon a színészek életformája. Volt a bús, bohém életforma. De azt hisszük, hogy szükségtelen ma már , mert nincs mi elől elvonulnia. Sokkal könnyebb ma már a színész helyzete. Ezeket a különcködéseket tehát meg kell szüntetni. Most tehát rendszeresebben fogunk dolgozni. Ezt mindenki komolyan veheti és ellenőrizheti is. Gazdasági téren változás történt, új gazdasági főnökünk van. Tervszerű munkát kell előkészíteni úgy művészeti, mint műszaki részen. Határidőre be kell tartanunk az egész évi, valamint az 5 hónapos tervünket. Ez alatt az öt hónap alatt nemcsak anyagilag, de művészileg is haladhatunk. Magunknak és az Ü. B.-nek kéthetenként teszünk jelentést a gazdasági állapotról. Még néhány szót szeretnék szólni arról, hogy a megváltozott körülmények között nemcsak a művészek, hanem a dolgozók magatartásának is meg kell változnia. Azt mondják ellenségeink, 378