Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

náltak polgári színházakat, szeretnénk a fogalmakat tisztázni. Azért nem mondjuk azt, hogy szeretnénk szocialista színházat csinálni, mert nincs róla elképzelésünk. A színház nem leveli béka, a színház az igazságot keresi. Elégedjünk meg annyival, hogy mi nem olyan színházat csinálunk, amelyről nem tudjuk azt, hogy milyen, hanem igyekezni fogunk továbbmenni azon az úton, amelyen elindultunk. Mi realista színházat csinálunk. Mi is az a realista színház? Sok sző volt az elmúlt szezonban arról, hogy nekünk harcolnunk is kell, mint ahogy minden művész harcolt a színpadon, harcolt azok ellen az irányzatok ellen, amelyek hamisak. Egyrészt harc az elvont művészet ellen, az ellen, amelyik elvont eszmékben gondolkozik, amelyet nekünk megismerni az első kötelességünk. Ezek a fajta művészek idealista művészek, nem a mi utunkon haladnak, nem a szépnek és a jónak az eszményét akarják megismerni - ezek elvont fogalmak. Az a gyanúm, hogy ez nem fog kapcsolatot találni az élettel, amelyet mi naponta harcosan keresünk. A második harcunk: harc a jelszavak szajkózása ellen. Harc azok ellen, akik politikai jelszavakkal el akarják ferdíteni a művészetet és aljas propaganda eszközévé akarják tenni. Szeretnék beszélni arról az irányzatról, amely azt követeli tőlünk, hogy mindig munkástárgyií darabot mutassunk be. Mi színészek bemutatunk, de ki mondhatja azt, hogy csak ezt mutathatunk be. Most, amikor a munkás színjátszás műkedvelői szabadon mozoghatnak, a múltban a kapitalista kényszer miatt kénytelenek voltak a legrafináltabb módon nyilvánítani érzelmeiket. A Vasas tornászcsapata pl. eltáncolta Arany Jánostól a Hídavatást. Mi 374