Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

utóbb Somlay Artúr esetében megtörtént. Ebből az esetből és egyéb körülményből (pl. hogy az örökös tagok sorában még mindig helyet foglal néhány olyan művész, mint Garamszeghy Sándor, akinek magatartása a demokrácia elveivel mindenkor éles ellentétben állt) vonja le a Nemzeti Színház igazgatója azt a megállapítását, hogy az örökös tagok "alkotmányát" és tagnévsorát revízió alá kell venni. Az örökös tagokról a kihirdetés napján: 1938. február 26-án hatályba lépett 1938. VII. t. c. 4-5. §-ai, valamint a törvény végrehajtásáról szóló és ugyancsak kihirdetése napján, 1942. VKM rendelet intézkedik. Major Tamás javaslata alapján tehát az előbb említett törvényt, ill. rendeletet kellene az ő, részleteiben nem körvonalazott elgondolásai alapján módosítani. Major Tamás fejtegetése azt a látszatot kelti, mintha az örökös tagok testületének olyan tagjai lennének, akik ideológiai alapon nem, vagy nem mindenben osztják a demokrácia elveit, s a titkos szavazás leple alatt meggátolják az állami színházak kimagasló értékeinek a testületbe való bejutását - az előbbiekből folyóan nyílván politikai s nem művészi alapon. Tudomásunk szerint az Örökös Tagok Testületének tagjai politikailag igazolt művészek. Akik ellen e téren súlyos kifogás merült fel, azok ellen a megfelelő lépéseket a tagok sorából való törlésük céljából a minisztérium folyamatba tette (Kiss Ferenc, Szende Ferenc). Az ügyiratot ezek előre bocsátása után álláspontjának szíves közlése végett a kb. Ein. osztály c./ ügyköréhez tisztelettel átteszem. 338