Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

eredményeképpen, szemben is áll vele. így megtörténhetik az, hogy az örökös tagságra leginkább érdemes művészek éppen azért, mert a Nemzeti Színházat híven szolgálják, nem kaphatják meg érdemeik jogos elismerését, hiszen az örökös tagok közül néhányan titkos szavazással, nyílt színvallás nélkül leszavazhatják. Az Örökös Tagok Testületének az állami színházak kimagasló értékeit kell magában foglalnia. Sajnálatos eltolódás következtében azonban a Testületben működő egyes erőknek módjukban áll, hogy evvel az elvvel szándékosan szembehelyezkedjenek. Ez történt a legutóbb is, amikor leszavazták Somlay Artúrt, fi a magyar színészet legutóbbi "nagy" generációjának az utolsó tagja, aki munkaerejének teljében, lelkesen és szerényen áll szolgálatunkra, és aki tagjaink közül leginkább érdemelte volna meg ezt a kinevezést. Ebből az esetből és sok egyéb kisérő körülményből azt kell látnom, hogy az örökös tagok alkotmánya - leginkább is időlegesen - revízióra szorul. Ezt az is alátámasztja, hogy az örökös tagok sorában még mindig helyet foglal néhány olyan művész, mint Garamszeghy Sándor, akinek magatartása a demokrácia elveivel mindenkor éles ellentétben állt. Ennek megfelelően az alkotmány revíziójának magában kellene foglalni a tagnévsor revízióját is. Szeretném, ha ezt a véleményemet Miniszter úr is magáévá tenné, és intézkedésével átsegítené az Örökös Tagok Testületét jelenlegi ideológiai válságán. Tisztelettel Major Tamás s. k. igazgató 336