Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

tosan tisztelettel előterjesztem az alábbiakat: A megállapított költségvetési keret nem bizonyul elegendőnek arra, hogy a Nemzeti Színház akár személyi dotációk, akár darabjainak kiállítása tekintetében versenyképesen kedzhesse meg az évadot a magánszínházak mellett. Minthogy azonban a stabilizációnak nem jelentéktelen lélektani kelléke az, hogy az állam színháza az ország legelső művészeivel változatlan színvonalú előadásokat produkáljon, az ehhez szükséges, és e költségvetésből hiányzó anyagi előfeltételeket más úton szeretném előteremteni. Az elmúlt évad elején a színház kebeléből kiindulva megalakítottuk a Nemzeti Színház Munkásbarátainak Köre néven azóta már közismertté vált és igen nagy eredményeket elért szervezetet. Ennek keretében a főváros, a környék, sőt a távolabbi vidék gyárainak és üzemeinek dolgozói érdeklődését keltettük fel a Nemzeti Színház munkája iránt. Az üzemi bizottságok állandó kapcsolatban álltak a Munkásbarátok Körének titkárságával, és havonta előre kijelölt nyolc-tíz előadásra csoportosan váltották meg jegyeiket. Ez a módszer a színház műsorának megadta a szükséges stabilitást, bár a rohamos infláció minden előre való pontosabb kalkulációt lehetetlenné tett. Az infláció okozta azt is, hogy a munkásbarátok szervezete az eredeti elgondolástól eltérően ötven százalékos kedvezménnyel működött, s ilyenformán anyagilag nem mutatta azokat az eredményeket, amiket jogosan várni lehet tőle. A múlt év azonban inkább csak a bevezetés és a propaganda céljait szolgálta, míg a jövőben már át tudunk térni eredeti elgondolásunkra, mely szerint 324