Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

nem szerepel. Ilyenkor a közlésre került irat fajtájának és lelőhelyének megjelölése után odaírtuk, hogy aláírás nélkül. Olyan esetben, ha a kézzel írt aláírást nem sikerült megfejteni (az aláírót azonosítani), "olvashatatlan aláírás" megjelölést használtunk. Az irat fajtáját a következő módon jelöltük. "Tisztázat"nak nevezzük azokat a forrásanyagokat, amelyek valamely címzetthez érkeztek, továbbá az olyan mellékleteket, amelyeket nem írtak alá, de kísérőlevéllel érkeztek a címzetthez. "Kiadmányozott fogalmazvány" megjelölést használtunk azoknál az iratoknál, amelyek fogalmazványok, de továbbításukat az illetékes felettesek jóváhagyták. Ezt rendszerint "K", "ki" szócskával (betűvel), keltezéssel és a kiadmányozásra jogosult személy kézjegyével látták el. "Belső ügyviteli irat"-nak tekintjük azt az iratot, amelyet a szövegező előadó aláírásával látott el, és felettesének, belső használatra készített. Ha az iraton nincs aláírás, akkor a "fogalmazvány" vagy a "másolat" megjelölést használtuk. Az irat fajtájának megjelölése után rövidített formában közöljük a lelőhelyre vonatkozó adatokat. Ezek sorrendben a következők^ az intézmény (levéltár), amelyhez az irat tartozik, majd az irat levéltári azonosítására szolgáló adatok. Ez után közöljük a forrásanyag egyedi ismérveit: a kiadmányozó, vagy más személy iraton található aláírását. Az irat szövegéhez a lelőhelyekre vonatkozó adatok után kiegészítő magyarázatot fűztünk. Ez az irat keletkezésének körülményeiről, az ügy további menetéről nyújt felvilágosítást. 28