Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

mint a különböző kategóriákban történő százalékos emelkedéseket mellékeljük. Ehhez az összeghez járul még az esti fellépti, azaz jelenléti díjunk, melynek összegét kérjük esetenként 20.000 pengőben megállapítani. Mi a magunk részéről igazságtalannak tartjuk, hogy fizetésünket a Szakszervezet ugyanolyan bérskála alapján állapította meg, mint a másik két zenei testületét, holott a mi teljesítményünk sokkal fárasztóbb, napi kétszeri elfoglaltságot jelent (próba, előadás). Időközben a próbáink 1 órával hosszabbak, mint a másik két testületé és a mi 3 1/2-4 órás előadásaink teljesítményben magasan felette állanak az 1 1/2 órás hangversenyeiknek. Azt talán említenünk sem kell, hogy legfőképpen erkölcsi és az igazi demokrácia alaptételei alapján érezzük ennek az intézkedésnek a visszásságát, mert mi az ország első dalszínházának vagyunk a tagjai és mi vagyunk legelsősorban hivatva arra, hogy a magyar zenei kultúrát hirdessük, és a művészeten keresztül megteremtsük a magyar társadalom és a külföld között a kapcsolatot. A demokrácia alappillére pedig az a tétel, hogy minden embert a tudása és munkateljesítménye arányában kell megfizetni. Ennek a munkateljesítményben, valamint művészi differenciának anyagiakra való átszámítására tisztelettel kérjük, hogy adjon a Miniszter úr nekünk egy külön speciálisan operaiművészeti pótdíjat, melynek a fizetések után járó ^-ban való kifejezésére a Miniszter úr indítványát kérjük. Kérésünk alátámasztására nem akarjuk felhozni azt, hogy a magánszínházak mit fizetnek, ahol már a kollektív szerződések előtt is napi 150.000 P a tutti zenekari tag fizetése, mert mi 217