Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

miniszter és a pénzügyminiszter részéről kijelölt közös bizottság által felülvizsgáltassanak és indokolt esetben törlés, illetve megfelelő összegű hitel rendelkezésre bocsátása útján rendeztessenek. Indoklás I. Politikai és gazdasági fejlődésünk mögött színházaink messze elmaradtak. Nem engedhető meg, hogy a kultúra egyik legfontosabb területén érvényesüljön a tőkés gazdálkodás. Meg kell szüntetni még a lehetőségét is annak, hogy a művészeti kérdésekbe továbbra is beavatkozzék. A magánszínházakat hibás műsorpolitikájuk, melyet a jobbra-balra való próbálkozás, tervszerűtlenség, kapkodás jellemzett, a tömegek fokozódó kulturális igényeinek kielégítésére végleg alkalmatlanná tette. A magánszínházak azonban nemcsak művészi, de gazdasági szempontból sem tudtak megfelelni a követelményeknek. Valamenynyi magánszínháznak hatalmas köztartozása és jelentős magántartozása van. A hatalmas köztartozás mellett a színházi dolgozók illetményeit is legtöbb esetben csak állami támogatásból tudták kifizetni. Szinte valamennyi magánszínház gazdasági nehézségekre való hivatkozással több izben kérte államosítását. Ezek a szempontok szükségessé teszik a fővárosi magánszínházaknál új rend megteremtését, mely az állami kezelésbe vétel útján valósítható meg. Ennek alapján állami kezelésbe javasolom venni a következő fővárosi színházakat: Fővárosi Operettszínház, Művész Színház, Vígszínház, Pesti 200