Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

10 ft egyénenként.). Ezek szerint a Nemzeti Színházat napi 40-50 Ft terhelné kétszer három hónapon keresztül, vagyis végeredményben 3 600-3 600 Ft. A Nemzeti Színház szubvencióját ez a bagatell kiadástöbblet nem érintené érzékenyen. Ha a vendéglátó színház budgejét ez a minimális napi pótdíj is túlterhelné, az anyaországi gázsi a valuta differencia miatt ott lényegesen többet jelent, mint itt. Végső esetben ettől a pótléktól, ha ez áthághatatlan akadály, el is lehet tekinteni. A romániai magyar kultúráért, ha szükség van rá, kötelesség áldozatot vállalni, és nem hiszem, hogy egyetlen fiatal magyar színész is akadna, aki megtagadná e hazafias kötelesség vállalását. Ha ez a társulat-kölcsönző akció realizálódik, ebből kettős hasznot könyvelhetünk el: 1. A magyar színházi kultúra gazdagodását Romániában; 2. a Nemzeti Színház jól begyakorolt, rutinos, fegyelmezett, művészi élményekkel, sikerekkel teljes szereplőgárdát nevel. A kikölcsönzött társulat minden ottani ténykedéséért ketten vállalják a felelősséget: a kis társulat legidősebb férfi tagja és a rendező. Hetenként írott jelentést küldenek a Nemzeti Színház igazgatóságának, melyben részletesen beszámolnak a történtekről. Ajánlatos lenne minden ilyen induló kis csapathoz önként jelentkező egy-két jónevű idősebb színészt is beosztani, lehetőleg olyant, akinek neve, múltja és színészi értéke emeli a 179