Kerényi Ferenc: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1. - 1946-1949 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 25., Budapest, 1990)

vannak szolgáltatva a színházépületek és felszerelések tulajdonosainak. A színházaknál ugyanis általában szokásos, hogy a helyiségek után nem készpénz bért kötnek ki, hanem a befogadóképességhez mérten vagy az eladott jegyekből eredő jövedelem bizonyos százalékát állapítják meg bér fejében, legtöbbször külön a helyiség és ismét külön a berendezés használata után. Ha pedig a százalékos részesedés egy bizonyos összeget nem érne el, a tulajdonosok igen súlyos - egyes esetekben napi 3-500 fo1 Q rint - pönálét kötnek ki." A bizonytalan bevételből igen jelentős adókat és illetményeket kellett fizetni. A Vidéki Színigazgatók Egyesülete már 1946-ban a VKM közbenjárását kérte a magas közterhek és illetékek mérsékléséhez. Kimutatta, hogy a nagyobb színházakat 2 500 forint napi bevétel után 770 forint, 500 forint bevétel esetén pedig 530 forint közteher és illeték 19 lefizetésére kötelezték. 1948 májusában a Vidéki Színigazgatók Egyesülete már a miniszterelnökséghez fordult a különböző adók és illetménytartozások elengedésének, illetve mérséklésének kérelmével a színházak súlyos anyagi helyzetére és a közterhek indokolatlanul 20 magas mertekere hivatkozva. A Minisztertanácstól a VKM-hez került véleményezésre a beadvány, amellyel azonban nem foglalkoztak, "mert a vidéki színházak átszervezése folyamatban van" - közölték az illetékesekkel. A magánszínházakra vonatkozó dokumentumok alapján az is valószínűsíthető, hogy ezekben az években több, hivatalosan is engedélyezett magánszíntársulat működött, mint amennyire igény jelentkezett és mint amennyit a gazdasági viszonyok biztosítot17