Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Az 1853-1893. évek

Meg is kapta az építési és az öt évi működtetési engedélyt. Zsindellyel fedett, bevakolt deszkával körbe vett épületről van szó, amelyik szárazmalom sátorához hasonló: egyik oldalon, mint a malomháznál, van hozzácsatolva a színpadot, öltözőket, ruhaés díszlettárat magába foglaló szárny, szintén fagerendából és deszkábó

l. Az építés, a szinte évenként megismétlődő rendőri és tűzbiztonsági felülvizsgálatok, az előírt és teljesített javítási munkálatok megmaradt, meglehetősen sok levéltári anyaga mutatja, hogy kellő gonddal, óvatossággal foglalkoztak a színkör üzemben tartásával. Ezeknek ismertetésére itt nem lévén tér, csak az utolsó évből származó jelentésre hívom fel a figyelmet, amelyet a belügyminiszter felhívására kellett elkészíteni, s afféle búcsúdarabként szerepeltetek itt e füzet 156. tétele gyanánt (1893. április 11-i dátummal). Ekkorra azonban már megalakult Somogyi Gyulának, az egykor műkedvelő színjátszónak, 1893-ban már tekintélyes m. kir. közjegyzőnek, városatyának a javaslatára az a színházépítő közösség, amelyik részvénytársasággá alakulva gyűjtötte össze azokat a polgárokat, akik a magyar hazafias közművelődést előmozdítani' s különösen, az eddig alkalmas helyiség hiánya miatt eléggé nem pártolt színügyet feléleszteni törekedvé

n nem riadtak vissza az anyagi áldozattól. Nem remélhették ugyanis, hogy a részvényekbe fektetett tőkéjük valaha is hasznot hoz vagy egyáltalán megtérülhet. Az akkoriban itt foglalkoztatott Alpár Ignác felajánlja egy tengerparti üdülőtelep számára készített színháztervét, hamar találnak kivitelezőt is (a helybeli Vojtovics és Berzó céget), s 1894. február 6-án meg is nyitják azt a kőépületet, amelyik 18