Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Jegyzetek

meg. A mutatványos vásári komédiások évszázados szórakozási szokásától eljutni a művészi színjátszás igényléséig, élvezetéig, - ez a változás, "fejlődés" nem történhet egyik napról a másikra. Kellett mindehhez megfelelő hajlék Thália papjainak "lakosítására", abban a reményben, hogy az elhivatott művészsereg az oltári szolgálatot kellő tisztelettel és áhítattal mutatja be (ami azért szintén nem volt általános). S kellett olyan közösségi légkör is, amelyikben a városias magatartáshoz, önérzethez, a kulturális élethez már elengedhetetlenül hozzátartozik a színház, a színjátszás, nagyszerűségeivel és kifogásolható mellékzöngéivel együtt. A színházi élettel párhuzamosan erősödik a rendszeres újságírás is városunkban: ehhez fel kell növekednie a nem főhivatású színházi ítészeknek, a színikritikusok gárdájának. E jegyzetek néhány idézete arra is tartalmaz adalékokat: miképpen hangzanak el színházat védő panasz szavak a csak duhajkodva szórakozó lump úriemberek ellen, vagy a megrögzötten falusias háziszokásoknak a színházi kezdettel való egyeztetése érdekében. Láthatjuk, hogy a csak klasszikus eszményeket valló, szigorúan puritán, már-már sznob magatartás, enyhe tudálékossággal párosulva, hogyan ostorozza a könnyebb szórakozást, majd hogyan alkuszik meg, ha éppenséggel országos hírű, kitűnő művésznők játsszák, éneklik ugyanaz

t az operettdalt, mondják a "pikáns és erkölcstelen" szövegeket stb. Végül: e jegyzetek azokat a hézagokat is áthidalják, ha nem is teljes egészében, amelyek a levéltári adatok és a tényleges valóság között léteznak. így t.i. a selejtezés, a háborús és egyéb 170