Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Az 1853-1893. évek

idején a népesség fele, a második időszakban pedig az egyharmada a környéki bokortanyák gazdálkodó népe. A többiek a városban laknak: egyre inkább városiasodni kívánó polgárok. Ehhez a nagy lehetőséget az 1858-ban megnyílt első vasútvonal és az ezzel járó hirtelen megnövekedett közlekedés, kereskedelmi forgalom adta. (Ezentúl 10-12 évenként újabb vasútvonalak csatlakozhattak a nyíregyházi állomáshoz.) Következett az algimnáziumnak 1861-től való újraindítása - felvidéki, magasabb kultúrájú városkákból jövő tanárokkal, a központosított igazságszolgáltatás megyei fórumának idetelepítése 1871-ben, s ez, a törvényszék mellett, ügyészséget, járásbíróságot, telekkönyvet és fogházat is jelentett; 1876-ban idehelyezik a megye székhelyét is a szomszédos Nagykálióból, majd a pénzügy igazgatóság is idetelepedik; egy kisebb, majd egy nagy laktanya építését követően nagyszámú katonaság is idekerül. Mindez a polgárság gyorsütemű gyarapodását jelenti, azokkal az igényekkel együtt, amelyeket más városokban - ahonnan idetelepedlfek - megszoktak, illetve az itteni lakosok más, fejlettebb városokban, elsősorban Debrecenben vagy Miskolcon irigységgel tapasztalhattak. Mindezek nyomán tehát igyekeztek az amott, a városiasodás velejárójaként már tapasztalt intézményeket Nyíregyházán is meghonosítani. A Bach-korszakban a folytatás még a régebbi időknek felel meg: többnyire esetlegesen kerülnek ide társulatok, szinte évenként más és más nevek, együttesek; a hatvanas években, a nemzeti felbuzdulás idején a nemes célokra régebben is megszerveződött műkedvelő színjátszá

s kap egyre fontosabb szerepet e téren a városban. Meglehetősen szigorú szervezeti rendben működnek 14