Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
még gyarapodott is a játékszín csekélyke pénzalapja, lehetőség nyílt apróbb javításokra, pótlásokra.^6 Rendszeresebbé vált a bizottság munkája is, elsősorban annak következtében, hogy soraiba került Bölöni Farkas Sándor. E világlátott, művelt, liberális gondolkodó korszerű színházpolitikai nézeteivel némileg irányt szabott a testület megélénkülő tevékenységének, egyebek között kezdeményezője lett a kolozsvári színház megújulását, a válságból kivezető út intézményes garanciáinak megteremtését célzó törekvéseknek.^ A változtatás, az előrelépés igénye szűk körben már korábban is érlelődött, az erdélyi politikai közvélemény azonban sokáig nem fordított kellő figyelmet a vegetáló színházra. Azt mindenki érezte, hogy a gondokat csakis országos összefogással - vagyis a magyar és székely rendek segítségével -, újabb nemzeti szubvencióval lehet enyhíteni. Az országgyűlési intézkedést az is szükségessé tette, hogy a kolozsvári játékszín az 1811. évi döntés és rovatai folytán nemzeti intézetnek minősült. Indokolta és sürgette volna ezt az is, hogy az 1811-ben megválasztott színházi bizottság számos tagja meghalt, egy-két kivételtől eltekintve tulajdonképpen az 1821-ben vagy azóta kooptált személyek alkották a deputációt. Az erdélyi rendek újabb állásfoglalására azonban hosszú ideig nem volt alkalom: több mint húsz esztendő telt el, amíg 1834-ben ismét összehívták a diétát. A színház barátai, pártfogói abban reménykedtek, hogy a kolozsvári játékszín állapotát is napirendre tűzik, de erre az országgyűlés korai feloszlatása miatt nem kerülhetett sor. Az ezt követő, békülékeny hangulatú szebeni diétán - 1837-38- ban - szintén elmaradt a színház ügyének megtárgyalása, noha ismét jó néhányan készültek erre, várták ezt; több vármegye 5 8 utasítást is adott követeinek. A rendek és az országgyűlési tagok többsége viszont akkor még nem látott ebben olyan égető problémát, amely gyors megoldást, azonnali elhatározást követelne . Az erdélyi politikai vezetőréteg magatartása - a színház irányában is - a harmincas évek legvégén, a negyvenes évek elején változott meg, elsősorban a reformmozgalom kibontakozásának hatására. A Gubernium kétszer is - 1839-ben és 1841-ben 336
