Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Utószó
tisztviselőkből álló Actionaria Társaságra, amelynek három képviselője négy évig (1824-28) bérelte a játékszínt. Szervezetileg részvénytársaság volt, de a tagok osztalékot nem kaptak, mert a részvények árát a színtársulat segélyezésére fordítot- 46 ták. Vagyis ez a forma a korábbi főúri támogatás sajátos fel^ újítását jelentette. Talán még ennél is inkább érvényes a fenti megállapítás Bethlen Domokos és Vass Imre grófok kísérletére: ők 1832-35 között - mint bérlők - azt vállalták, hogy a kolozsvári hitel félévenként esedékes kamatait előre megfize-47 tik; ami végül is nem történt meg. Kissé közelebbről szemügyre véve a dolgot, Deáki Filep Sámuel kezessége (1828-tól 1831- ig) is a mecenatúra egyik sajátos változata volt: Udvarhelyi Miklós színész társulata számára az ő vagyona volt a fedezet, 4 8 majd távozásuk után ő maga maradt a bérlő-igazgató. A bérleti szisztéma utolsó próbálkozása hasonló kategória, mint az Udvarhelyié: Páli Elek személyében 1835 őszén ismét egy színész-igazgató lett az árendás, de csak néhány hónapra futotta erejéből. Ez a rövid szakasz említést érdemel még azért is, mert ekkor alkalmazták először azt a módszert, hogy a színtársulati igazgatók előadásonként fizettek bérleti, illetve használati díjat.49 A kötetünkben közölt pénztári kimutatások is igazolják, hogy az elhúzódó építkezés után átadott kolozsvári színház szinte az indulás pillanatától - egy-két sikeresebb évad kivételével - anyagi válsággal küszködött, és ez a válság a harmincas évekre még inkább elmélyült.9^* Az arisztokrácia figyelme fokozatosan lanyhult, egyre kevesebb főnemes támogatta a színjátszást, a vezetésben is háttérbe szorultak. Ez idő tájt a köznemesség helyzete is romlott, képviselői csak az irányításban törtek előre. Kolozsvár lakói - polgárai, diákjai - nem tudták átvenni a mecénás szerepét, nem tudtak eltartani egy nagyobb társulatot. A játékszín sorsa is tanúsította, hogy Erdélyben még gyenge a polgári átalakulás bázisa.9'*' Az évek során nyilvánvalóvá vált az is, hogy a tervezéskor valóban korszerűnek számító kolozsvári színházépület a kellő anyagi fedezet hiánya miatt torzó maradt. Fontos melléképületek nem készültek 334