Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)
Jegyzetek és névmutató
nélkül - sőt a királyi leiratok (pl. 1792. május 26., 1794. július 31.) ellenére - fosztotta meg az erdélyi nemességet a sóval való kereskedés lehetőségétől visszaadatását az Erdélyország Rendei üsmételve is kérték -- az erdélyi országgyűlés először 1791-ben küldött feliratot a só ügyében; erre 1792. május 26-án és 1794. július 31-én kitérő, illetve elutasító királyi választ kaptak. 1838. március 30-án újabb feirattal fordultak az uralkodóhoz, sérelemnek minősítve a só árának törvényellenes felemelését, valamint azt, hogy a köznépet eltiltották az apró só és a sós kutak használatától. Az 1841. november 27-én kelt (és 1842. február 11-én felolvasott) királyi válasz tagadó volt, illetve a szabad sókereskedés ügyének kidolgozását rendszeres bizottságtól várta. 1842. május lű-én az országgyűlés jóváhagyta "A1 só árrendszer megváltoztatása iránti felirat" szövegét is. A probléma végül is a polgári forradalom után, az uniót kimondó erdélyi országgyűlésen elfogadott 1848: 11. tc-cel rendeződött. mázsájának -- akkoriban egy mázsa - pontosabban: bécsi mázsa- 56 kg (100 font) volt az erdélyi sóaknákból egymillió mázsa sónál nem kevesebb jő ki esztendőnként -- az Athenaeum 1839. február 21-i száma szerint (Erdély termesztési, ipar 's kereskedési tekintetben)) Erdélyben évente egymillió mázsánál több sót termeltek ki minutáját a marosújvári aknából a Marosba hányják -- a marosújvári akna az 1790-es években nyílt meg és néhány évtizeden belül Erdély legjelentősebb sóbányája lett. A nagyobb méretű sódarabok kerültek forgalomba, az apróbb, ún. minutasót elszórták vagy a Marosba dobták. Az aprósó vizbe vetését az 1848: 11. te. tiltotta meg. felállítandó falusi oskolák -- az erdélyi országgyűlés a reformkorban először 1842-ben foglalkozott a népnevelés (a közrendű gyermekek oktatásának) kérdődével; 1842. január 27-én a magyar nyelv üyében folyó vitában Kálnoki Dénes gróf, királyi hivatalos indítványozta, hogy a nyelvterjesztés érdekében többek között gondoskodjanak népiskolákról (a nemzetiségi területeken is), NohaTeleki Domokos gróf is támogatta, a javaslattal ekkor nem foglalkoztak. Cserei Miklós más irányból közelítette meg 265
