Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Jegyzetek és névmutató

a kereskedésre, és így a kérelmező is nyithasson boltot. A ren­dek egyetértettek az utóbbival, és javasolták a Főkormányszék­nek, járuljon hozzá, hogy Woititz üzletet nyisson Kolozsvárott. azokat az árukat, melyeket hazánkbeli, erdélyi mesteremberek meg tudnak készíteni, kívülről ne bocsássuk bé Erdélybe -- a ja­vaslatnak nem lett visszhangja (hacsak valamilyen formában nem járult hozzá a magyarországi Védegylet megszervezésének eszmé­jéhez) vessünk taxákat -- itt: vámokat consiliáriussággal -- Erdélyben az 1791: 19. te. értelmében a polgári rendű személyek betölthettek köztisztségeket (az álla­mi szerveknél is), de mind a közigazgatási, mind a pénzügyi hi­vatalokban (egyebek között a Guberniumban is) csak a titkári tisztségig emelkedhettek, de ott is csak az állások egyharmad részéig. A reformkorra ez a megkülönböztetés sérelmessé vált, ezért az 1842. január 19-i kolozsvári esküdtközségi gyűlésben a város egyik országgyűlési követe, Groisz Gusztáv javasolta, hogy szólítsák fel Erdély törvényhatóságait, pártolják Kolozsvár azon erőfeszítéseit, amelyek a polgárok számára oly hátrányos törvénycikk módosítására irányulnak. A diétán Udvarhely szék indítványozta - 1842. június 21-én -, hogy töröljék el az 1791: 19. te. szóban forgó részletét, azaz a hívatalviselésben a pol­gárokra nézve ne legyen semmiféle korlátozás. 1842. szeptember 5-én az országgyűlés - háromnapos vita után - úgy határozott, hogy a nem-nemesek felsőbb hivatalokra való képességéről tör­vényjavaslatot terjesztenek fel, amely magában foglalná: "ezu­tán e' hon1 minden rendű nem nemes polgárai, ha egyéb, a' tör­vények által meghatározott tulajdonokkal fel vágynak ruházva, a' kormányszéki titoknokságon felyül is bármely országos hiva­tal' nyerésére és viselésére képesek legyenek." E kétségkívül előremutató, a reformerek befolyását tükröző határozat lehető­vé tette volna, hogy egy-egy városi polgár akár guberniumi ta­nácsos (consiliarius) is legyen. Érthető viszont az is, hogy a konzervatív gondolkodású, privilégiumaikat féltő nemesek, hiva­talnokok ellenezték e kezdeményezést. A törvényjavaslatot egyéb­ként 1843. január 31-én küldték el, de törvény nem lett belőle. 262

Next

/
Thumbnails
Contents