Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Jegyzetek és névmutató

nem minden tételét vette át, csak amelyek 1842-ben is időszerűek voltak positioja -- tétele

superflua administratioval -- fölös vagy többlet támogatással, vagyis azzal, amit a kötelező rovatalon felül fizettek be néhai Baranyai József ... által ... készített -- a színházi rovatai elrendelésekor (1811. aug. 9-én) az erdélyi rendek elhatározták, hogy a számadásokról (bevételekről, kiadásokról) a törvényhatóságokat nyomtatásban tájékoztatják; ez azonban nem történt meg. 1820-ban a bécsi udvari kamara sürgette a színházi számadások megvizsgálását, majd 1824. július 12-én a Gubernium ismételten elrendelte a Főszámvevőségnél a feladat végrehajtását. Baranyai József foglalkozott az üggyel. 1824. december 13-án az országos pénztár beadta a rovataiból begyűlt öszszegek kimutatását, 1825. szeptember 10-én a kolozsvári tanács beküldte az építkezésről Ágoston István és Szentkirályi Mihály által készített számadásokat, 1826. január 30-án Baranyai kézhez kapta a kezdet óta befolyt adományok jegyzékét, március 24-én Nagy Lázár is benyújtotta saját számadásait. Ilyenformán - felhasználva az országos színházi bizottság iratait is - Baranyai József 1826. december 29-i keltezéssel (de másnap) beadta részletes munkálatát a Főkormányszékhez. Mint említettük, 1827. február 15-én (1008-827. sz. alatt) a Gubernium e részletes számadást leküldte az országos színházi bizottsághoz, ahol irattárba helyezték, s lassanként el is feledkeztek róla. provinciális exactor -- tartományi számvevő, vagyis az erdélyi Királyi Országos Főszámvevőség vezető tisztviselője; Baranyai József valójában csak alszámvevő, vagyis a hivatal helyettes vezetője volt

1803-ban fizettetett 6 ezer forint -- a 18. sz. dokumentum jegyzetei között említett telkekről van szó; itt az összeget magyar forintban adták meg (ami 5.000 rajnai ft-ot ért) bankó cédulában -- az 1762. január 15-i uralkodói pátens rendelte el az első adómentes papírpénz, a bankó cédula (Banco- Zettel) vagy bankó forint kibocsátását Ausztriában, amely Magyarországon és Erdélyben is érvényben volt és helyettesíthette

238