Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Jegyzetek és névmutató

is nem szentesítettek - intézkedtek az insurrectionalis fundus létrehozására szükséges subsidium (rovatai) felosztásának módjáról, köztük a jobbágytelkek és más, jövedelem szempontjából a telkekkel azonosított haszonvételek összeírásáról. Az ilyen törvénybe nem iktatott, de tervezett cikkelybe foglalt rendelkezéseket illették az "articularis" jelzővel. Az összeírást egyébként a törvényhatóságok végezték.

országos pénztári tisztek -- a Kolozsvárott működő Cassa Provinciális (országos pénztár) tisztviselői. E pénztár kezelte a rendek által megszavazott és fizetett külön alapokat (pl. a színházi fundust is); egyébként az Erdélyi Országos Főszámvevőség (Exactoratus Provinciális) részlege volt.

a főszámvevő hivatal -- az Erdélyi Országos Főszámvevőség (Exactoratus Provinciális); az erdélyi országos (azaz nem kincstári) jövedelmek (adók, külön pénzalapok stb.) számvételére, kezelésére, a városi és községi házi pénztárak ellenőrzésére létrehozott, a Gubernium alá rendelt országos hatóság. Először 1742-ben alapították, majd 1764-ben feloszlatták, de 1771-ben újra visszaállították és attól kezdve - bizonyos szervezeti és tartalmi változtatásokkal együtt - folyamatosan működött. Élén a főszámvevő állt, helyettese az alszámvevő volt. Osztályrendszerben (departamentum) dolgozott.

kiket a törvény ezen név alá foglalt -- Erdélyben nem volt olyan törvény, amely direkt módon megnevezte, felsorolta volna, hogy kik tartoznak a nemesek közé. Érvényben volt viszont itt is a Werbőczy-féle Hármaskönyv (Tripartitum), amely az I. rész IX. címében rögzítette a nemesi rendhez való tartozás ismérveit, vagyis a nemesi privilégiumokat: uralkodói kiváltságlevél, személyes szabadság, királyi bíróság alá tartozás, adómentesség. Ennek alapján, valamint a nemesi jogokat, érintő erdélyi törvények - elsősorban az Approbata Constitutiók III. rész 6. cím I-VII. articulusa - és részben a szokásjog nyomán Erdélyben a következőket számították a nemesek közé: a magyarok közül a főrangúakat, a középbirtokos "megyei" nemeseket, az armalistákat, az egyházi és egytelkes nemeseket, a Fogaras vidéki boérokat (bár a négy utóbbi kategóriába tartozók adóztak is), a széke-234