Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Jegyzetek és névmutató

rint kötelező ajánlást (subsidiumot) szavaztak meg. színházi administratio -- színházi igazgatás, ügyintézés a két haza közti egyesülés erősen megpendített eszméjét -- Erdély és Magyarország uniójának gondolata korábbi keletű, már az 1790-es nemzeti felbuzdulás idején is komolyan foglalkoztak vele. A reformkorban újraéledt az eszme; az erdélyi országgyűlés 1841-es megnyitása után pedig a magyarországi reformellenzék határozott lépésre szánta el magát: 1842 elején több megye (Fejér, Szepes, Tolna, Veszprém stb.) körlevelet intézett az erdélyi vármegyékhez és székely székekhez, amelyben az unión való munkálkodásra és az egyesülésre szólították fel őket. Az erdélyi törvényhatóságok eltérően válaszoltak: néhány helyen (pl. Aranyos szék, Maros szék, Háromszék, Ooboka megye) a közgyűlés elutasította az uniót, mások (pl. Alsó-Fehér megye, Fogaras vidék, Csík szék) pártolták, de nem válaszoltak, némelyek (pl. Hunyad megye, Udvarhely szék) egyetértőleg nyilatkoztak, és melegen üdvözölték a kezdeményező magyarországi megyéket (Fejért és Tolnát). Az erdélyi országgyűlés először 1842. február 15-17- én vitatta meg a Partium hovatartozásának és ezzel együtt az uniónak a kérdését, s rendszeres bizottságot nevezett ki ezek tanulmányozására .

a magyarországi rossz szerkezetű nemzeti színházzal -- az 1840: 44. te. értelmében a pesti Nemzeti Színház irányítását egy, az országgyűlés által kinevezett bizottság (országos választmány) végezte. Eleinte az ún. házi kezeléssel próbálkozott: a főfelügyeletet maga gyakorolta, az ügyintézést egy három tagú kormányzó alválasztmányra bízta; a művészeti vezetést különválasztották ugyan, de voltaképpen adminisztratív igazgatót állítottak a színház élére, jogkörét erősen megnyirbálták. A roppant nehézkes és idejétmúlt, a hozzáértés hiányában pedig határozatlan választmányi igazgatás kudarca hamar nyilvánvalóvá vált, a bizottság maga változtatott rajta: 1842 őszétől a polgári jellegű bérleti rendszer mellett foglalt állást. nagy költségbe kerülő -- az 1840: 44. tc-ben valóban hatalmas

összeget szavaztak meg a pesti Nemzeti Színházra, ám ebből

400.000 ft alapítványi tőke volt, amelynek csak kamatait -225