Bényei Miklós (szerk.): Az erdélyi országgyűlésnek színházpolitikai vitái és iratai (1791 - 1847) - Színháztörténeti könyvtár 20. (Budapest, 1990)

Források

séget a tehetséghez; az ország szerzett már magának épületet, annak Torda utcára néző szárnyát, mely el van kezdve, nyújtsuk ki végig, ott megfér az országháza, vagyis tereme, egyéb hozzávaló alkalmatosságokkal, s megfér a múzeum is. Ez Erdélynek elég, s nem gondolom, hogy 100.000 váltó forintnál többe kerüljön ez az építés; következőleg 30.000 conventios forintot megkímélhetünk, sőt azzal a 10 ezerrel együtt, melyet a Bánffi-ház alkalmaztatására azonfelül költenénk, 40 ezeret , azaz váltóban 100 ezeret megmarasztanánk. Ne vetélkedjünk mi Magyarországgal, mert az Erdélynél sokkal nagyobb és pénzesebb.

Másodszor: mikor gondolkodunk ilyen nagy rovatairól? Akkor, mikor a két nemzetnek a pénze legszűkebb, a harmadik pedig Kolozsvárnak ékesítésire nem akar adózni. Siessünk előbb a passivum commerciumot alábbszállítani, mert csak a minap is annak folytatóit jutalmazzuk vala; kezdjük el azon, hogy azokat az árukat, melyeket hazánkbeli, erdélyi mesteremberek meg tudnak készíteni, kívülről ne bocsássuk bé Erdélybe, se szabómunkákat, se lábbelieket, se egyéb olyasokat, amiket a hazában meg lehet csináltatni, ne hozassunk kívülről, mérsékeljük az öltözetbeli luxust, akik azt terjesztik, azokra vessünk taxákat; szabóink, a lábbeliek készítői, tímáraink, szőcseink, szíjgyártóink, kalaposaink lássanak szorgalmatosabban műveikhez, ne álmodozzanak consiliáriussággal, országos elnökséggel s gubernátorsággal, ne is vetélkedjenek a főrendekkel a luxusban, hanem folytassák minél tökéletesebben mesterségeiket, s ebben haladjanak elő.

Harmadik kérdésnek azt tevém fel, hogy kiknek erszényire esik ez a félmilliómhoz közelítő rovatai? A két nemzetére, mert a harmadik ki akarja vonni magát a költségből; de a két nemzetből is csak a nemességre fog rovattatni; azonban a belőle vehető haszon inkább a kolozsváriaknak, mint a szerteszéjjel lakó nemességnek lesz kezök ügyiben. Talán evvel akarjuk Kolozsvár városát megjutalmazni azért a szép szívességért, hogy legelőbb hozta indítványba a nemességnek közönséges adó alá szoríttatását? Gondoljuk-é, hogy a magyar és székely nemesség ennek a szívességnek meghálálására hajlandó leszen, ha megtudja? Különben is ezek a rdvatalok nem lévén királyi propositioba téve, megkérdeztettek-é a vármegyék és székely székek egyenként arról, hogy nagy ajánlá138