Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

223. Budapest, 1945. október 23. A MAGYAR SZÍNÉSZEK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK FŐTITKÁRA SÜRGŐS TÁMOGATÁST KÉR A VIDÉKI SZÍNHÁZAK RÉSZÉRE A MINISZTERTŐL Miniszter Ur! A magyar vidéki szinészet felaegitésével kapcsolatban van sze^rencséra előterjeszteni a következőket. A magyar vidéki szinészet gyors és alapos felsegélyezésére azért van szükség, mert az új vidéki szinigazgatók legnagyobb része teljesen lerongyolódott szinházi felszereléssel és ruhatárral indult neki a szezonnak. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a díszletraktár és a ruhatár az üzemmenet biztositása céljából mielőbb kiegészítést nyerjen. Rendkivüli terheket jelentenek az igazgatók részére azok a bombakárok, amelyeket az egyes szinházi helyiségekben tapasztalnak. Hirtelen kell helyreállítani a tetőzetet, szinpadot, székeket kell beszerezni, hogy színielőadást tartahassanak. Ugyancsak rendkivüli terhet jelent az egyik városból a másikba való mozdulás is akár vasúton, akár kocsin vagy autón történik» A kiadások sajnos nincsenek arányban a bevétellel, mert a vidéki lakosságnál azt tapasztalhatjuk, hogy csak abban az esetben megy szinházba, ha az igazgató rendkivül olcsó helyárakkal játszik. A legtöbb szinház vidéken kénytelen még ma is 5o6o pengős átlaghelyárral játszani, s igy a kollektiv szerződés teljesítése bizony igen gyakran nehézségekbe ütközik. A hiányos közbiztonság mellett az igazgatók kénytelenek 697