Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

A Budapesti Szinészek Szövetsége megalakitása maga után vonta a Budapesti Szinigazgatók Szövetsége egyidejű megalakí­tását, mert az új intézményben a budapesti munkaadók és munka­vállalók érdekellentéteiket nem tudták békésen kiegyenlíteni. A Budapesti Szinészek Szövetsége megalakulása után röviddel kitört az 1914-1918-as világháború, A vidéki szinészet most é­rezte igazán, hogy milyen erkölcsi erő rejlik az Országos Szi­nészegyesületben. Az Egyesület munkásságának volt köszönhető, hogy a magyar vidéki szinészet még a vesztett háború után is teljesen töretlenül állott az újjáépítés szolgálatában, jól­lehet az anyagi javait teljesen elvesztette. Az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézete az 1914-1918­as háborúban - a szinészek hazafias áldozatkészségének követ­keztében - elvesztette közel kétmillió aranypengőt kitevő va­gyonát és ezzel együtt a Nyugdíjintézet nyugdíjas tagjai el­vesztették nyugdijaikat, valamint a még működő tagok tőkésített nyugdíjjárulékait, A belügyminiszter rendeletére a Nyugdíjintézet 1925-ben újjáalakult. Az Országos Szinészegyesület és Nyugdíjintézete igazgató tanácsa és elnöksége az első világháború után foko­zott mértékben igyekezett gondoskodni nemcsak a működő sziné­szek érdekeinek védelméről, hanem a nyugdijukat vesztett öreg szinészek támogatásáról is, A vidéki színtársulatok az öreg, nyugdíj nélkül maradt szinészek támogatására pótfilléreket a­jánlottak fel, és ezeket a pótfilléreket később a tanács egy­ségesen rendezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter közben­járására 1942 óta Budapest székesfőváros polgármestere által kiadott színigazgatói engedélyek tulajdonosai is tartoztak 670

Next

/
Thumbnails
Contents