Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

deje, hogy ennek a nagy horderejű kulturális missziónak munkása vagyok az ország különböző városaiban. Hosszú harcok, küzdelmek tanúja, viselője. Teljes ösmerője, igazságosan látó szakértője, aki élőszóval, munkával, tollal, mint szinész, rendező, tanitó, iró, szinigazgató végig küzdöttem ennek a pályának minden fázisait. Hálátlannak nem szabad lennem ahhoz a pályámhoz, amelyben éltem, dolgoztam és dolgozni akarok még minden körülmények között. Ehhez a munkához kérem a Művészeti Tanács segitségét, támogatását. Az országnak mai tragikus helyzetében, amelybe beletaszittatott nem siró, támolygó és szónokló egyénekre van szüksége, akik esetleg saját hiúságukra használják ki az adott új körülményeket, hanem dolgozó emberekre, így van a magyar színészetnél is. Kimondottan lelkiösmeretes, hozzáértő és igazán demokratikus érzelmű munkásokra van szükségünk. Ilyennek érzem magam, épp ezért az alantiakat vagyok bátor nb. figyelmükbe ajánlani. A vidéki színészetnél is, mint ahogy több helyeken, félre értették a jelszavak alatti lényeget. A vidéki szinészet szellemisége egyik legerősebb kulturális tényezője a magyar szó művészetének. Ez azonban ma teljesen gazdátlanul áll és Csákyszalmájaként szerte szórták, tőkét kovácsol magának ez az illetéktelen tömeg a jóhiszemű és hozzá nem értő vezetők előtt, akik ehhez a kérdéshez csak félve nyúlnak. Ez által lezüllesztik a szinészet nívóját a mükedvelősködés színvonalára, tisztán az anyagi hasznot nézik és a vidéki közönség szinházkedvelő és irodalmat szerető közönségét ferde irányba terelik, a tiszta művészetet teljesen kizárják működési körzetéből. A vidéki szinészet ezentúl sokkal komolyabb tényezője legyen az 664