Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ

kos és oktalan elszállítás az egész erdélyi magyar szinházkulturát eszközeitől és anyagi létalapjától fosztotta meg. Azóta a Kolozsvári Szinház világitási berendezése, jelmezek, kotta és könyvtári-anyag hiányában müsorgondokkal küzd, nem tud kiteljesedni, segítséget nyújtani a most meginduló többi erdélyi intézményeknek és a szociális hivatást vállaló mükedvelésnek. Pedig most, amikor szociális és művészi téren az erdélyi magyarság útmutatást keres, nemcsak a Kolozsvári Szinházat kell hivatásának magaslatára segiteni, hanem meg kell teremtenünk a többi városok szinházkultúrájának alapjait is. A Romániai Magyar Népi Szövetség legfőbb hivatásának tekinti az erdélyi magyarság kulturigényeinek megóvását, gyarapítását, s eredményes munkát folytat, hogy a magyarság jogait a demokratikus román kormány elismerje. Annak a tudatéban, hogy a Magyar Kultuszkormány elvben a Kolozsvári Szinház vagyonának visszaszármaztatása mellett döntött, a Népi Szövetség az alábbi javaslatot teszi: a Kultuszkormány az elszállított vagyontárgyakat adja át a Romániai Magyar Népi Szövetségnek. A Népi Szövetség a vagyontárgyakat az erdélyi szinjátszás tulajdonának tekinti, és azokból az egyes intézményeket szükségleteik szerint részesiti. Az átadás módozatainak és az elszállitás gyakorlati megoldásának megtárgyalására a Népi Szövetség megbizza Tompa Miklós szinházi rendezőt, kolozsvári lakost. Abban a reményben, hogy a Magyar Kultuszkormány megértő támogatása folytán az erdélyi magyar szinjátszás rövidesen vagyontárgyainak birtokába juthat, vagyunk 596