Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

képzés szempontjából többet nyújtanak /sok tekintetben/, mint az iskolai oktatás egy-egy egész szemesztere. A különféle tantárgyak, a magyar és idegen nemzeti zene, dal, könnyű és nehéz muzsika ismertetése, a templomi szószék-fcől az orfeumig, a szinészet útja, az operett, opera, a különféle prózai fajok ismertetése, a fizika, vegytan, természetrajz, az oknyomozó és irodalomtörténet, és általában az emberiség fejlődésével kapcsolatos tanulmányok ismertetése régi célom, és ezt a témakört nemcsak körvonalaiban, hanem sok tekintetben apró részleteiben is feldolgoztam hosszú évtizedes tanulmányaim alatt. A budapesti és vidéki ifjúság a közoktatásügyi minisztérium irányitása mellett részesítendő a Budapesten és vidéken működő színtársulatok útján ilyen előadásokban. Budapesten ilyen alődásokat több szinházban kell tartani, mert ha csak a Városi Szinházban tartanánk ilyen előadásokat, csak minden két hónapban kerülhetne sor egy-egy gyerekre, holott legalább három hetenkint kellene ilyen előadásban részesülnie. A Max Kohl és egyéb német gyártmányú szemléltető képek, a különféle célzatú rideg térképek, a tanóra alatt bemutatott kezdetleges eszközök, laborálások a mindenre kiváncsi, de csak a fantáziát ingerlő példákra reagáló gyermekre nincsenek kellő behatással. 4./ A Budapesthez csatolt kisvárosok lakóinak nagyrésze tulajdonképpen Budapesten él, de szinházi kultúra tekintetében rosszabb a helyzete, mint bármely vidéki városban élőnek, mert a Budapest környéki városokban rendszerint nyáron, amikor a munkás a szabadba vágyik, olyan apró társulatok ütik fel tanyájukat, akik nagyobb vidéki városban nem állhatják meg 476