Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ
Indokaimat az alábbiakban közlöm. Több mint 25 éve működök művészi pályán, mint zongoraművész, karmester, pedagógus. 1916 óta Szegeden, majd 1933 óta a debreceni Városi Zeneiskola igazgatójaként működtem. Nem vagyok "egyoldalú" muzsikus. Hosszabb külföldi tartózkodásom, hangverseny körútjaim, tanulmányútjaim alatt alkalmam volt pl. Berlinben Max Reinhardt szinpadi művészetét behatóan tanulmányozni, de ezen felül a II. világháború kitöréséig Európa majd minden országában a szinmüvészet minden fajtáját megismerni. 1943 elejéig Debrecenben működtem, ahol pl. én rendeztem Kodály: Háry Jáno sának első szabadtéri előadását. Mindig demokratikusan gondolkozó és eszerint cselekvő ember voltam és vagyok. Ezért Debrecenben hajsza indult ellenem, és ennek eredménye az volt, hogy állásomból felfüggesztettek. Ismét Szegedre kerültem, s itt vártam be a felszabadulást. Az oroszok bevonulása után Szeged város polgármestere megbizott a Városi Szinház vezetésével. A szinházat 1944 októberében - az oroszok bevonulása után 12 nappal - megnyitottam, igy a szegedi szinház volt az első, amely a felszabadulás után először nyitotta meg kapuit az országban. Hihetetlen nehézsé»gek között kezdte meg a szinház a működését. Vállaltam a nagyon súlyos munkát, mert ezáltal az éhező szinészeknek kenyeret, megélhetést nyújthattam, megmentettem a szinház teljes berendezését /ruhatár, diszlettár stb./, amely több millió pengő értéket képvisel. A szinházat tehát jóformán a semmiből teremtettem újjá, és annak nivója napról napra emelkedett a Szegedre menekült művészek,közöttük több munkaszolgálatos szinmüvész bekapcsolásával és működésével. A szinházat mindjárt kon464